Izgalmas és nagy csata volt

Nem indult könnyen a kispestiek és a debreceniek újpesti napja. A két csapat csak nehezen tudta eldönteni, melyik öltözőt vegye birtokba, míg végül a kispestiek kerültek a vendégek számára fenntartott helyiségbe, és a debreceniek kapták azt a szobát, amelyben korábban az újpesti legendák, Göröcs János vagy éppen Bene Ferenc készültek a meccsekre. A kis felfordulás oka az volt, hogy az újpestiek – egyeztetve az MLSZ-szel – nem ürítették ki saját öltözőjüket, amely a hazai csapatnak, esetünkben a DVSC-nek járt volna. Azt már nem tudhatjuk, hogy az így megkapott öltözők falai között mi hangzott el, de abban biztosak lehetünk, hogy a debreceni edző, Miroslav Beránek nem azt mondta futballistáinak, hogy játsszanak körülményesen, és passzoljanak pontatlanul – márpedig az első félidő nagyobbik részében ez történt (erről árulkodik statisztikánk is). Ezzel szemben a Honvéd nagyon nyugodtan kezdte a mérkőzést, Supka Attila játékosai sokkal pontosabban és lendületesebben is játszottak. A debreceni védelem igencsak bizonytalan volt, Komlósi Ádám például utolsó védőként rendre rossz helyre passzolta a labdát. S míg a Lokinak a sok hiba miatt szinte egyáltalán nem volt helyzete, a Honvéd harmadik nagyobb lehetőségét Ivancsics Gellért révén ki is használta. Ettől nem lett gyorsabb a mérkőzés, sőt... A piros-feketék futballja mind ráérősebb lett, Tóth Iván kapusnak másfél percig tartott egy kirúgás elvégzése, és így az első félidőben alig több mint huszonkét percet volt játékban a labda. Nem volt sok szabálytalanság, így ez nem lehet magyarázat arra, hogy többször állt meg a mérkőzés, viszont a pontatlanságok miatt rengeteg volt a bedobás, és ezeket sem kapkodták el a játékosok. Az első félidő nem hozott magas színvonalú játékot, a mezőnyben kevesebbet hibázó Honvéd megérdemelten vonulhatott vezetéssel a szünetre. A második félidőre Miroslav Beránek át is alakította csapatát. Pályára küldte Sándort Tamást, és a fordulás után csak három védőt szerepeltetett. A gerincproblémákkal küszködő és gyakorta nagy fájdalmakkal játszó középpályás beküldése ragyogó húzásnak bizonyult, mivel képes volt megtartani és megjátszani a labdát. A második félidő közepétől úgy tűnt, fárad a Honvéd, egyre több volt a hiba és kevesebb a pontos átadás. Fölényben futballozott a DVSC, ám a hősiesen védekező kispestiek ellen nem tudott újabb gólt szerezni a kilencven perc során. A hosszabbításban is született egy-egy gól, sőt a tizenegyespárbaj már ekkor elkezdődött, hiszen mindkét találat büntetőrúgásból született, míg a ráadást a honvédosok bírták jobban idegekkel, és így megérdemelten hódították el és emelhették a magasba a Magyar Kupa trófeáját.

Jó: Mészáros, Komlósi, Sándor, ill. Szmiljanics, Szabó T., Ivancsics, Benjamin ½