Tét nélküli meccs, úgyhogy csak tizenkétezren vannak. A 71. jégkorong-világbajnokságon Moszkvában, a középdöntő E-csoportjának sokat nem érő elsőségéről döntő Oroszország–Svédország találkozón a hazai szurkolók nemcsak létszámban, hangban is betöltik a teret: a „Rosszija, Rosszija” rigmust csak orosz emberelőnynél váltja fel a gólt követelő „Sajbu, sajbu”, illetve az általános csodaváró felhördülés, amint Ilja Kovalcsuk vagy Jevgenyij Malkin átlépi a felezővonalat. A fegyelmezett svéd védők között nem sokszor kerülnek helyzetbe, mi több, Martin Thornberg emberelőnyben a hálóba terel egy középre adott korongot – 0–1, néma csend. Nem sokáig: előbb Gyenyisz Grebeskov kapuvasa hozza viszsza a hangulatot, majd amikor Alekszej Morozov fonákkal pimaszul a hálóba emel, már zászlóerdőbe borul az egész csarnok, ahogyan a második harmad elején Grebeskov góljánál is. A játékosok is kezdenek ráérezni a hangulatra, egyre több a lökdösődés, kakaskodás, a leglelkesebb, Kovalcsuk például nem az idén szerepelt volna először az NHL playoffjában, ha az elmúlt években is olyan tűzzel játszik Atlantában, mint most. Vitalij Jeremenko csakhamar hatalmas potya gólt kap, a svédek kihasználják, hogy végre hallják a saját hangjukat egy kicsit. Jön az orosz helyzetek sora, de az utolsó harmad derekáig mind kimarad. Nő a feszültség, ám Malkin bombagólja mindenkit felszabadít. A végén Morozov lő még egyet (4–2), hullámzás, ünneplés, fieszta – még mindig veretlenek az oroszok, ráadásul félelmetesen jól is játszanak. Közben húsz kilométerrel odébb, Mitiscsiben Kanada nyolc másodperc alatt lövi az elsőt, tizenhárom és fél perc alatt a negyediket az Egyesült Államoknak, a vége 6–3, azaz a kanadaiaknak jut a Svájc elleni sétagalopp a negyeddöntőben, emellett amerikai–finn, orosz–cseh és svéd– szlovák párharcok lesznek.