Kiütéssel menekül a REAC
Alighogy véget ért a mérkőzés előtti utolsó eligazítás a REAC öltözőjében, mintegy harminc kisfiú özönlött be az ajtón. A REAC sportiskola 8–10 éves növendékei jöttek sok szerencsét kívánni a felnőttcsapat játékosainak, mi több, a sárga-kékeknél megszokott családias hangulatot idézve elénekelték a REAC-indulót is. Apró, egyúttal jelzésértékű lelkesítő gesztus volt, hiszen Aczél Zoltán együttesének az utolsó helyen álló és már kiesett Vác ellen rendkívül fontos volt a három pont begyűjtése.
A motiváltság tükröződött a REAC futballján, hiszen a hazaiak az első perctől kezdve irányították a találkozót. Az agresszív párharcokat kereső és azokat rendre megnyerő hazai középpályássor miatt a váciak még a félpályát is csak elvétve tudták átlépni az első félidőben. Ugyanakkor a vendégek védekezése szervezett volt (rendszeresen betömörültek a saját tizenhatosuk elé a játékosok), ezáltal hiába birtokolta lényegesen többet a labdát, hosszú ideig nem sikerült előnyt szereznie a REAC-nak. Még mielőtt a sikertelen próbálkozások sorozata miatt görcsössé váltak volna, góllá érett a palotaiak mezőnyfölénye. Ezt követően valamelyeset felszabadultabbá vált a REAC, miközben a Vácon egy percig sem látszott, hogy képes lenne változtatni a mérkőzés képén. Hiába szerzett az előző fordulóban bravúros győzelmet (Vác–Újpest 3–1) Nagy Tibor (megbízott) edző csapata, láthatóan nem sikerült belőle erőt merítenie. A Vác teljesen alárendelt szerepet játszott az első félidőben.
A folytatásban jó tizenöt perces unalmas semmittevés után élénkebb lett az iram. Volt büntető, kiállítás, reklamálás – no és gólok egymás után. Ráadásul Torma Gábor elképesztően gyönyörű szabadrúgásgólja bizonyosan versenyben lenne az év gólja szavazáson. Nem túlzás, már ezért a mozzanatért érdemes volt kilátogatni erre a mérkőzésre. A REAC végül nagy fölénnyel, s teljesen megérdemelten nyert, újabb nagy lépést téve a bentmaradás felé.
