A Honvédból mumuscsapat lett(2)

A tavasszal már kétszer találkozott egymással a Honvéd és az MTK, így egyik oldalon sem állíthatták, hogy kevés információjuk van a riválisról. Talán sokan emlékeznek még arra, hogy a Magyar Kupában az első mérkőzésen a Hungária körúton 2–2-t játszott az MTK a Honvéddal – ez a találkozó Kanta József pazar góljáról is emlékezetes marad –, majd a Bozsik-stadionban a Honvéd 2–1-re legyőzte ellenfelét, ezzel a kupa elődöntőjébe jutott. Azóta a kispestiek már a Debrecen elleni fináléra készülnek, és mert azt az összecsapást szerdán rendezik, hihető volt, hogy a hazaiak mestere, Supka Attila több labdarúgóját pihenteti a létfontosságú meccs előtt. Egyáltalán nem meglepő, hogy a szakember így döntött, egyébként is megszokhattuk tőle, rendre más csapatot játszat a kupában és a bajnokságban. Persze megteheti, hiszen a télen alaposan megerősítették a Honvédot, az együttesnek nincsenek sérültjei, eltiltottjai, így Supka Attila kedvére variálhatja a kezdő tizenegyet. Ami az MTK-t illeti: a tavasszal botladozik az együttes, és mert Garami József szakmai igazgató ezúttal nem számíthatott a sérült Balogh Bélára, Zsidai Lászlóra és az eltiltott Kriston Attilára, azt is gondolhattuk volna, hogy a Honvéd játszik majd fölényben. Nos, nem így lett, az első negyvenöt percben egyértelműen a vendégcsapat akarata érvényesült, és ha Németh Krisztiánék a befejezéseknél egy kicsit pontosabbak, két-három gólos előnyre is szert tehettek volna. Ebben a játékrészben újra az ősszel látott MTK volt a pályán, amely sorra megnyerte a mérkőzéseit. A játékosok a tőlük már korábban megszokott egyérintős, gyors passzokra épülő futballt mutatták be, sorra alakították ki a helyzeteket, és az első negyedóra végére kétgólos előnyt szerezhettek volna. Aki látta Czvitkovics Péter sarkalását vagy Kanta József szólóját, aligha bánta meg, hogy jegyet váltott a mérkőzésre. Fél órája zajlott a találkozó, amikor előnyhöz jutott az MTK, igaz, meg kell jegyezni, a gól előtt Mladen Lambulics könyökét is érintette a labda. A félidő hajrájában szabadrúgáshoz jutott a házigazda az MTK kapujának előterében, és a csapatkapitány

Dobos Attila éppen olyan pará désan csavarta a jobb sarokba a labdát, mint korábban a REAC ellen. Döntetlennel vonultak a csapatok pihenőre, az eredmény azonban a Honvéd számára volt hízelgő.

Amit korábban számtalanszor tapasztaltunk már, ezúttal is bebizonyosodott: nem mindig az a csapat nyeri meg a mérkőzést, amelyik több gólhelyezetet alakít ki, mint riválisa. Az MTK, csakúgy, mint az első játékrészben, a szünetet követően is számtalan elhibázhatatlannak tűnő gólhelyzetet teremtett, azonban a hazaiak kapusa, Sandro Tomic remekül védett, másrészt a vendég labdarúgók a jobbnál jobb szituációkban is rossz döntéseket hoztak. Igaz ugyan, hogy a második félidőben aktívabb Honvédot láthatott a közönség, mint az elsőben, azonban ha az MTK élni tud a lehetőségeivel, három ponttal távozik a Bozsik-stadionból (itt kell megjegyezni, hogy 1–1-es állásnál Németh Krisztián szabályos gólt szerzett, azonban a játékvezető les miatt nem adta meg...).

A házigazda azért érdemel dicséretet ez után a kilencven perc után, mert noha nem tudott annyira kreatív futballt bemutatni, mint riválisa, és gólszerzési lehetősége sem adódott annyi, mégis a maga javára döntötte el a meccset, elsősorban megalkuvást nem ismerő futballjával. Ugyanakkor az MTK futballistái csak maguknak tehetnek szemrehányást, mert bár a mezőnyben nem futballoztak jól, mégis több helyzetet alakítottak ki, ám sorra el is hibázták őket. Az MTK előnye így három pontra csökkent az Újpesttel szemben, és mert a záró fordulóban MTK–Újpest összecsapást rendeznek, nyílttá vált a második helyért zajló küzdelem. A kékfehérek immár aligha veszik el az aranyérmet a Debrecentől, pedig a Loki pénteken 2–0-ra kikapott Újpesten.