„Óriási fájdalommal tudok csak játszani”

Mi ez a rejtélyes sérülés, amely miatt főszereplőből lassan epizódszereplő lesz a Lokiban?

Most éppen egy pozsonyi specialista kezel, s van remény arra, hogy játszhatok az Újpest ellen – mondta Sándor Tamás.

– Tizenhárom esztendős korom óta fáj a hátam, de úgy-ahogy elvoltam vele, mert nem zavart különösebben a játékban. Ám az ősz végén már éreztem, itt valami komolyabb gond van. Azt hittem, idegbecsípődés, és a fájdalom néhány kezelés után elmúlik. Tévedtem. Erősen meszesedem, a nyaki csigolyám körül sincs minden rendben, és nagy valószínűséggel gerincsérvem van. A jelen állás szerint elkerülhetetlen a műtét. Hogy aztán miként sikerül majd a beavatkozás, egyelőre rejtély. Olyan pokoli kínjaim voltak az elmúlt fél évben, hogy azt nem kívánom senkinek. Óriási fájdalommal tudok csak játszani. Legutóbb egy félidőt kaptam a Győr ellen, aztán két napig alig tudtam lábra állni.

Azt gondoltam, ünneplés előtti beszélgetést folytatunk a Loki a harmadik bajnoki címéről…

Ez van. Ettől függetlenül nagyon várom, hogy bajnokok legyünk, jóllehet az ősszel nem hittem volna, hogy négy fordulóval a zárás előtt már aranyérmesek lehetünk. Ugyebár mi is botladoztunk, és erősebbnek tűntek a riválisok.

Ha már a riválisok… Milyennek tartja most a magyar futballt?

Őszintén?

Csakis! Egyre inkább elkeserítőnek. Sajnos a színvonal még a tavalyihoz képest is gyengült. Akinek egy kicsit jól megy, és akire felfigyelnek a menedzserek, azt azonnal eladják külföldre. Nézze meg, milyen lett a Fehérvár Sitku Illés vagy mostani ellenfelünk, az Újpest Rajczi Péter nélkül. Persze mindez jól jött nekünk, hiszen így a Loki könynyebben emelkedhet ki a mezőnyből.

Merthogy irigylésre méltó körülmények között futballozhatnak Debrecenben.

Óriási tévedés! A vezetők valóban mindent megadnak a csapatnak, a játékoskeret erős, a szurkolótábor csodálatos, Debrecenben imádják a futballt, csakhogy a körülményeink lehangolóak. Nem akarok elméleteket gyártani a betegségemről, de erősen belejátszik a súlyos gerincproblémámba, hogy gyerekkoromtól kemény, göröngyös, olykor borzalmas talajon futballoztam. Ha minden igaz, most kapunk egy műfüves pályát, de jelenleg is olyan helyen gyakorlunk, ahol az atléták is készülnek. Képzelheti, hogy az eldobott diszkosz, gerely, súlygolyó mennyire tesz jót a talajnak. Így kell majd nekünk felvennünk a küzdelmet adott esetben a Manchesterrel…

Előre felmenti a Lokit, vagy a szurkolókat akarja megkímélni a felesleges álmodozástól?

Nem akarok felmenteni senkit. Egész egyszerűen ez a helyzet. Nézze végig az elmúlt évek történéseit, a válogatott és a klubcsapatok nemzetközi szerepléseit, és rádöbben, hogy semmi sem történik véletlenül. Sokszor elmondtam már, hogy ha az ezerkilencszázkilencvenhatban, az atlantai olimpián részt vevő válogatottat együtt tartják, sikeresek lehettünk volna. A jelen pedig azt mutatja, hogy a Loki kiemelkedik a mezőnyből, de fényévnyi távolságra van az európai elittől. Ezt tudomásul kell vennie mindenkinek, még akkor is, ha győzünk Újpesten, az MTK pedig szombaton pontokat veszít a Honvéd ellen, és mi ismét bajnokok leszünk.