Már megint a büntetés

Mindenképpen győznie kellett volna a Pécsnek a Honvéd ellen, hogy a csapat ne kerüljön nagy bajba, a klubvezetőség ugyanis ismét büntetést helyezett kilátásba – és történt mindez azért, mert a csapat mindössze négy ponttal előzte meg a forduló előtt a kieső helyen álló Tatabányát (amely kiütötte a DVTK-t – tudósításunk a 4. oldalon). A pécsi focifőnököket az is inspirálhatta, hogy az őszszel egyszer már megfenyítették a labdarúgókat (akkor tíz pont volt az előirányzat a bajnokság hajrájában), és megtáltosodtak a baranyai futballisták – négy mérkőzés alatt teljesítették a követelményt.

A Honvéd elleni mérkőzésen most nem láthattunk csodát, nem pörögtek fel különösebben a hazai játékosok. Bár amikor az összeállítást megismertük, sejteni lehetett, hogy nem lesz igazán eseménydús a mérkőzés, mert a pécsi oldalon még a középpályára is jutott egy hátvéd Szabados József személyében, klasszikus befejező csatár viszont nem volt a pályán a hazai együttesben. Unalmas is volt az első félidő jelentős része, csak elvétve forogtak veszélyben a kapuk, az azonban kétségtelen, hogy a Honvéd előtt adódtak nagyobb lehetőségek. Supka Attila csapata sem futballozott kiemelkedően, ám szorgalmasan zakatolt a pályán. Ennek eredményeképpen előnybe is kerülhettek volna a kispestiek, ám a támadások befejezésével súlyos gondok voltak. A Pécsnek csak a jobb oldala volt aktív, Varga Zoltán és Sipos János olykorolykor, egészen pontosan kétszer elfutott az oldalvonal mellett, de mindig időben közbeléptek a vendégek védői. Aztán a félidő közepén Sipos János a Pécs egyik szögletét félmagasan a kapu mögé rúgta – talán ez volt a találkozó mélypontja. A végén még Hercegfalvi Zoltán lőtt egy kapufát, kihasználva a Herbert Roland helyére beugró Sólyom Csaba bizonytalanságát, ám nem változott az eredmény, gól és igazi játék nélküli maradt az első félidő.

A második félidő első másfél percét alaposan meghajtotta a Pécs, és ennyi idő elég is volt a hazaiaknak ahhoz, hogy Lukács Tihamér révén gólt szerezzenek. A második félidő nagy változását az jelentette, hogy beállt Sztipánovics Barnabás, s ez alaposan megzavarta a vendégeket. A támadó a középcsatár posztját foglalta el, rendre megtartotta a labdát, és többször jól meg is játszotta. A fordulás után már nyoma sem volt az első játékrészben látott lendületféleségnek, amely a Honvéd játékát jellemezte. No, nem kell arra gondolni, hogy fantasztikus pécsi rohamok tartották félelemben a vendégvédelmet, de némileg aktívabb volt a hazai együttes. Úgy tűnt, a lefújás után igencsak bosszús lesz Supka Attila, a kispestiek edzője, hiszen Bognár Tamás játékvezető a hajrában nem adott meg egy tizenegyest csapatának, amikor Lantos Levente a tizenhatoson belül földre vitte Dobos Attilát. Aztán hogy mégse kelljen emiatt a baki miatt dühöngenie a kispesti mesternek, Pomper Tibor szabadrúgásból szép gólt lőtt.

A döntetlen teljesen reális, igazából egyik csapat sem érdemelte volna meg a győzelmet, mert a játékosok csak egy-egy félidőt futballozgattak.