Milliomos botrányhősök

Az észak-amerikai profi amerikai futball-bajnokság a világ legjobban szervezett és leggazdagabb sportligája: az NFL-ben minden évben dollármilliárdok forognak, a nézőszám a stadionokban több tízmilliós, a tévéközvetítések elképesztő nagyságú bevételt hoznak, mindent összevetve pedig közepes városnyi ember közreműködésével működik a hatalmas iparág.

Mostanában azonban mintha homokszemek kerültek volna a tökéletesen működő gépezetbe, méghozzá éppen a bajnokság arcai, a játékosok miatt. Az utóbbi években ugyanis igencsak megszaporodtak az amerikai futballisták törvénysértéseivel, rendőrségi ügyeivel kapcsolatos hírek, ami abban a bajnokságban, amelyben még az elért touchdown utáni gólöröm során végrehajtható mozdulatokat is külön rendeletben szabályozzák, elfogadhatatlan.

A klubtulajdonosok, az edzők és a liga elöljárói egyaránt úgy vélekednek, hogy a prosperáló intézmény hírnevére semmi sincs rosszabb hatással, mint a magukról megfeledkező dollármilliomosok, akik ahelyett, hogy példaképei lennének a fiataloknak, kedvük szerint hágnak át minden szabályt.

A jelenség nem új keletű, de míg korábban kevesebb ügy kapott nyilvánosságot, 2006-ban már majdnem ötven játékos és edző került összeütközésbe a törvénnyel, azaz szinte minden hétre jutott botrányos eset. A legbalhésabb csapatnak a Cincinnati Bengals számít, amelynek kilenc játékosát (minden hatodikat) tartóztatták le legalább egyszer 2006-ban, a legproblémásabb sportoló pedig a Tennessee Titans védője, Adam „Pacman” Jones, aki már öt letartóztatást tudhat maga mögött, és tízszer idézték be tanúnak alig kétesztendős pályafutása során. Jones ügyeinek skálája elég széles, bár valahogy mindig éjszakai bárok közelében kerül bajba. 2005 júliusában még csak sima garázdasággal indított, amely után próbaidőre bocsátották, ám nem tartotta a kapcsolatot a viselkedését felügyelő rendőrtiszttel. 2006 nyarán részegen leköpött, és meg akart verni egy nőt, aki állítása szerint ellopta a pénztárcáját, de újra megúszta felfüggesztett büntetéssel. Két hónappal később egy diáklányt köpött le – akkor csapata egymeccses eltiltással sújtotta –, majd novemberben az egyik találkozón néhány nézővel is összeverekedett. Igazán nagy bajba azonban az NBA idei, februári All Stargálájának éjszakáján, nevetséges okokból kitörő lövöldözés során került.

Jones nagyjából 81 ezer darab egydollárost tartalmazó szemeteszsákkal ment be egy sztriptízbárba, és látványosan elkezdte a táncosnők közé szórni a bankjegyeket. Az egyik élelmes hölgy megpróbálta összeszedni a pénzt, mire emberünk felpattant a színpadra, és ütni-verni kezdte. A biztonsági őr közbelépett – neki a futballista beleharapott a lábába –, és Jones féltucatnyi kísérője is bekapcsolódott a bunyóba. Miután lecsendesedtek az események, egy férfi (állítólag a játékos bandájából) visszatért a bárba, és rálőtt az említett biztonsági őrre meg a körülötte állókra, deréktól lefelé megbénítva egy arra járót. Nem sokkal később pedig ismert drogkereskedő lehallgatott beszélgetéseiből derült ki, hogy Jones leginkább marihuána szívásával próbálja enyhíteni feszültségét.

Bár Jones lett a problémás NFLjátékosok „állatorvosi lova”, hiba volna azt gondolni, hogy másoknak nincs vaj a fejükön. Az elkapó Chris Henry az e téren igen erős Cincinnatiból is kiemelkedik: bukott már le ittas vezetéssel, találtak marihuánát a cipőjében, és vádolták nemi erőszakkal is. Néhány San Diego Chargers-játékosról az a hír járja, hogy nagy tételben vesznek és adnak tovább Kínából érkező, hamisított márkajelzésű edzőcipőket (a hatóságok eredetileg azt hitték, szteroidokat csempésznek), a korábban Pittsburghben játszó Joey Porter pedig nemrég néhány barátja segítségével vett elégtételt egy bárban a rivális Bengals emberén, Levi Joneson a pályán elszenvedett sérelmekért. Tank Johnson, a Chicago Bears játékosa csak külön bírósági engedéllyel játszhatott a Super Bowlon, miután decemberben – amikor már próbaidőn volt hasonló visszaélések miatt – egész kis lőfegyverarzenált találtak az otthonában. Ő március óta négy hónapos börtönbüntetését tölti, ezért Roger Goodell, az NFL komisszáriusa csak Jonest és Henryt hallgatta meg nemrég: előbbit végül egyéves, utóbbit nyolc meccsre szóló, fizetés nélküli eltiltással büntette (ez egyiküknek másfél, másikuknak negyedmillió dolláros veszteséget jelent), és a korábbinál sokkal szigorúbb viselkedési kódexet vezetett be.

Más kérdés, mennyi haszna lesz a kötelező felvilágosító előadásoknak és törvénymagyarázó félóráknak, amelyekre minden újoncot beültet majd a liga. Ennél valószínűleg sokkal hatékonyabbak lesznek a megemelt pénzbüntetések, a hosszabb eltiltások, és az is visszatarthatja a csapatokat a bajkeverő játékosok alkalmazásától, hogy immár nemcsak maguk a futballisták, hanem munkaadóik is súlyos szankciókra számíthatnak. A büntetésekkel az NFL ráadásul nem várja meg a bírósági ítéleteket: nem kell bebizonyosodnia, hogy a játékosok elkövettek bármit is, elég, ha a legcsekélyebb összetűzésbe keverednek a hatóságokkal. Hogy ez helyes-e, vagy nem, arról lehet vitatkozni, ám az biztos: az utóbbi idők botrányai nem tettek jót a liga megítélésének.