Karnyújtásnyira a bajnoki cím (2.)

félidei gólképesség: a statisztikákat böngészve ezekben a tételekben véltük felfedezni a Loki őszi erényeit – és tavaszi megújulásának jeleit. Szerencsésen kutakodtunk: a klubházban továbbra is irodája van Szima Gábornak, a legújabbkori sikerek anyagi letéteményesének. A DVSC hazai mérkőzéseinek látogatottsága az idén vélhetően csúcsot dönt, ami mosolyfakasztó, akárcsak a szurkolók körében az a tény, hogy a Beránekalakulatot az Oláh Gábor utcában nemigen lehet bevinni az erdőbe – legutóbb november elején az Újpest szerzett pontot Debrecenben. Ahol egyébként – a tréneren múlna? – kevéssé számítanak a korábbi érdemek. Ez az attitűd a hazai viszonylatban kivételes emberanyagot némi duzzogásra, majd „igazodásra” és intenzívebb munkára ösztökélte. A Loki – jobb erőnlétének s hosszabb távú összpontosítási képességének köszönhetően – továbbra is eredményesebb a második félidőben: tavaszi (hét mecscsen lőtt) 15 góljából kilencet a fordulás után szerzett.

GYENGESÉG: Csupán a helyzetkihasználás

Az idegenben tapasztalt kisebbségi komplexus, a pazarló ziccerkezelés, az erőnléti gondok és az ebből fakadó taktikai fegyelmezetlenségek az ősszel ugyanúgy jellemezték a DVSC-t, mint az imént citált erények. Ez a fajta „kétarcúság” egyszerűsödni látszik: a tavaszi sorozatot beszeplőző kispesti vereség (2–1) mellett pillanatnyi

lag három győzelmet számlál a Loki vendégszereplési mutatója, de túlzás lenne abszolút előrelépésről beszélni. A támadók és a középpályások számolatlanul hagyják ki a gólhelyzeteket, a DVSC azonban mégis győztesen kocoghat le a pályáról, ami az ellenfelek szerényebb tudását is tanúsítja. A téli felkészülés időszakában új állóképesség-fejlesztő gyakorlatokkal kísérletező szakvezetőnek a tavasszal még nem kellett cáfolni azt az újságírói vélekedést, miszerint futballistái a hatvanadik perc tájékán mintha levegőért kapkodnának...

ESÉLYEK: Lényegesen kevesebb a „ha”

A bajnoki triplázás esélyét vizsgálva, megannyi „ha”-val dolgoztunk, elsősorban a kétesélyes mérkőzésekre fókuszálva. Próféciánk szerint sült fel a Loki Kispesten, viszont tarolt Fehérvárott (4–0) és az MTK ellen (3–0). Ha a „kötelező győzelem” jellegű hazai partikon nem borul fel a papírforma, továbbá a diósgyőri, a zalai és az újpesti vendégjáték alkalmával legfeljebb egyszer botlik meg a társaság, borítékolható a címvédés. A Loki lendületben van, ám a verseny nem lefutott. Szolgáljon példaként a tavalyi bajnoki hajrá: az egy éve biztos befutónak vélt alakulat (Újpest) a céltól három lépésre „siklott ki”.

KOCKÁZATOK: Sok játékos, egy csapat

A masszív keretátalakítás, a játékrendszer megreformálásának, illetve a különböző (futball)kultúrákból érkező légiósok csapatba építésének problematikájával a jelek szerint sikerrel birkózott meg a szakmai stáb, amely az alaptaktika menet közbeni megváltoztatására is vállalkozott. A jelen DVSC-je nem baráti társaságot, sokkal inkább egy – bizonyos vonatkozásokban profi tudatosságú – közösséget idéz.

Miroslav Beránek tavaly augusztusi érkezésekor a bajnoki serleg megtartása mellett a 2001 óta távolról csodált Magyar Kupa elhódításával „kampányolt”. A bajnoki titulust Végh Zoltán, az MTK kapusa már a szombati mérkőzés után megelőlegezte a Lokinak: a Nemzeti Sport hasábjain gratulált a régi-új „aranyérmesnek”.