Frédéric Kanouté

Frédéric Oumar Kanouté

nemzetisége:
mali-francia
6/5
születési hely:
Sainte-Foy-Les-Lyon
ideje:
1977.09.02.
pozíció:
csatár
magassága:
174 cm
súlya:
72 kg
korábbi klubjai:
Charcot, Lyon, West Ham United, Tottenham Hotspur
sikerei:
UEFA-kupa-győztes (2006), európai Szuperkupa-győztes (2006), ANK-résztvevő (2004), ANK-gólkirály (2004), francia U-21-es válogatott

Fréderic roppant különös pályafutást tudhat magának, ugyanis napjainkban nem sokan mondhatják el magukról, hogy két nemzeti tizenegyben is pályára léphettek. A támadó anno szerepelt a francia ifjúsági válogatottban, majd a FIFA-szabályok megváltozása és az akkor számára még/már megverhetetlen konkurencia miatt felnőtt korában úgy döntött, hogy szülei országának, Malinak nemzeti tizenegyét erősíti majd - első nemzetközi tornáján, a 2004-es Afrikai Nemzetek Kupáján rögtön gólkirály is lett!

Kanouté, akinek szülei Maliból költöztek Franciaországba, a Lyon saját nevelésű játékosának tekinthető, bár legelőször egy Charcot nevű lakótelepi gyerekcsapatban kezdte el a gólgyártást. A tehetséges legényke hamar bekerült az OL futball-akadémiájára, hogy éppen a legrosszabbkor, felnőtté válásának idején kerüljön ki onnan nem éppen példamutató magatartása és tanulmányi eredményei miatt. Szerencséjére az egyébként tanárnőként tevékenykedő édesanyja jobb belátásra bírta fiát és a klub vezetői is, így hősünk 1997-re a tartalékcsapat büszke tagjának vallhatta magát. 20 esztendős korában vezényelték fel először a nagyok közé, s "József Attila-i" korának dacára 18 bajnokin hat gólig jutott, sőt, az UEFA-kupában is eredményes volt. Mindezek folyományaként bemutatkozhatott a francia utánpótlás-válogatottban is - de a következő idényben radikálisan csökkent eredményessége, igaz, a kezdőbe is ritkán került be a svájci Marco Grassi és a kameruni Joseph Desiré Job miatt. 2000 nyarán a vezetőségnek volt Kanouté számára egy jó és egy rossz híre: eladták mellőle a két éket, de helyükre megvásárolták a sokszoros francia gólkirályt, Sonny Andersont és a válogatott Tony Vairelles-t...

Ráadásul akkor tűnt fel a fiatal Sidney Govou is, így a következő év márciusában nem okozott meglepetést, hogy a West Ham United előbb kölcsönvette, majd a három hónapos próbaidő leteltével leigazolta Kanoutét. Az viszont sokakat meghökkentett, hogy az angolok 5.63 millió eurót fizettek érte! Egyébként Londonban újra együtt futballozhatott egy rövid ideig egykor-új klubtársával, szegény Marc-Vivien Foéval... A fiatal csatár átigazolása nem volt éppen problémamentes, ugyanis Lyonban a szotyiárusokon kívül mindenkivel összeveszett kispadoztatása miatt, hiszen úgy érezte, sokkal többet érdemelne ennél, s értelemszerűen válogatottbeli karrierje is megbicsaklott akkoriban (utoljára az olimpiai selejtezőkön húzhatta magára a címeres kék mezt). Első két szigetországi hónapjában kétszer volt eredményes (első fellépésén rögtön betalált a Wimbledon ellen), majd a következő két idényben egyaránt tizenegyet termelt szezononként, ami nem rossz átlag egy kiesés ellen hadakozó gárdában. 2002-ben azonban egy súlyos térdsérüléssel elkezdődött kálváriája, hol játszhatott, hol nem - tulajdonképpen következő négy szezonja ráment erre a problémára. Bár többször is hívta őt a Leeds, a Liverpool és a Manchester United, de egészen a kiesésig nem volt hajlandó elhagyni a kalapácsosokat, viszont 2003 nyarán 3.5 millió euróért plusz Matthew Etherington játékjogáért a Tottenhambe igazolt.

A WHU akkoriban nagykiárusítást tartott, hiszen az idő tájt távozott a klubtól Joe Cole, Trevor Sinclair, Les Ferdinand, Glen Johnson és Paolo Di Canio is. Kanouté érkezését új egyesületénél egyébként komoly viták előzték meg a vezetőség köreiben, hiszen a támadót rendkívül sérülékenynek, a menedzser, Glenn Hoddle döntését emígyen túlságosan kockázatosnak tartották. Kanoutét feltüzelte a kritika-áradat, így első hét mérkőzésén hétszer is betalált, de miután elutazott az ANK-ra, következő 14 premiershipes bajnokiján mindössze egyszer tudott betalálni (a szomorú statisztikán a Crystal Palace elleni kupameccsen lőtt mesterhármasa sem sokat enyhített). Egy év múlva követte őt a WHU-ból egykori éktársa, Jermain Defoe is, akivel remekül megértették egymást, s a két villámgyors fiatal bizony gyakran tört borsot az ellenfelek orra alá. A Premier League akkori legrobbanékonyabb csatársorának angol fele bekerült a háromoroszlánosok válogatottjába is, Kanouté neve pedig többször is bekerült Lemerre és Santini francia szövetségi kapitányok noteszébe, ám végül a kerettagságig sem jutott el. Ezért döntött hát szüleinek hazája, Mali mellett 2004 januárjában. A bevezetőben már említettük, hogy a 2004-es kontinensbajnokságon ő lett a gólkirály: kétszer köszöntött be Kenyának, egyszer Burkina Fasónak a csoportmeccseken, majd egy gólt szerzett a Guinea elleni negyeddöntőn is.

Azonban a nyári olimpiára már nem tartott a válogatottal, mondván, most inkább klubjára akar koncentrálni - nyilván tanulva téli formahanyatlásából. Ám Robbie Keane és Mido miatt egyre inkább háttérbe szorult (hét gólra azért így is jó volt), így 2005 nyarán a távozás mellett döntött: az akkoriban épülgető Sevilla 6.5 millió euróért leigazolta őt. Egyébként nyáron hívta őt a WBA (hatmilliót kínáltak érte), Franciaországból a Marseille és az AS Monaco is, ám a futballista (akkor még) a maradás mellett döntött. Első bajnokija után viszont váratlanul elfogadta a spanyolok ajánlatát, a sarkantyúsok pedig boldogan eladták őt. Új egyesületében eleinte főleg az UEFA-kupában vitézkedett, hat gólt lőtt, betalált a fináléban is. A Barca elleni európai Szuperkupa-fináléban góllal hangolt varázslatos évére, hiszen ősszel talán ő volt a kontinens legjobb formában lévő támadója, végig harcban állt a gólkirályságért. Az UEFA-kupában pedig csodás bosszút állt a Tottenhamen, hiszen öt védő között egy olyan cselsorozat végén passzolt Robinson hálójába, amilyet csak brazil strandokon a gyerekekkel játszó profik szoktak bemutatni. Egyébként válogatottja is egyre erősebb, s a tehetséges fiatalok az Európában profiskodó sztárok - Sissoko, M. Diarra, S. Keita és természetesen Kanouté - vezérletével a 2010-es világbajnokságon félig hazai pályán feliratkozhatnak a futballtérképre is. Kénytelenek lesznek, ugyanis amikor a 2006-os vb selejtezőit elbukták, a válogatott tagjai több halálos fenyegetést kaptak, sőt, az időközben mohamedán vallásra áttért Kanouténak egy időben halálhírét is költötték odahaza!

A Tottenham Hotspur egykori edzője, Chris Hughton mondta róla: "Mindenki elismeri tudását. Főleg, ha rekordtermelésére gondolok (7 meccs/7 gól) a 2003-as sérülése előtt. Tudjuk, mennyire gólérzékeny, ezért is hiányzott annyira sérülései idején. Igaz, ha valaki ennyiszer betalál, az mindig hiányozni fog. Valaha középhátvéd voltam, s bizony nem szívesen játszottam volna ellene!".