Kapus a gólvonal mögött

Ugyan közhely, mégsem kezd hetjük mással: kicsi a világ.

Az egymással sutyorgó hazai szurkolók dél-amerikai szappanoperákat is meghazudtoló kapcsolatrendszerekre és életpályákra derítettek fényt. A Honvéd vezetőedzőjével, Supka Attilával kezdték, aki az érdemleges edzői pályafutását éppen Sopronban kezdte el a kilencvenes évek közepén, a város akkor másodosztályú csapatánál. Segítője és egyben patrónusa pedig a Bayern Münchennél korábban sikeresen tevékenykedő Csernai Pál volt.

Aztán ott van Supka Attila pályaedzője, Vass László, aki tavaly éppen ez idő tájt váltotta a soproniak kispadján Dario Bonettit, s lett a csapat edzője öt bajnoki találkozón. Maradván a teleregényes fordulatoknál, Vass Lászlót azóta a fővárosba sodorta a sors, míg Dario Bonetti kényszerű, s nem is olyan rövid hazalátogatása után újból elfoglalta helyét a soproniak kispadján.

A vendég Honvéd kezdőcsapatában három olyan játékost is találtunk, aki tavaly még a Sopron csapatát erősítette. A László András, Szabó Tibor, Ivancsics Gellért trióból utóbbi sorsa a legérdekesebb: a fiatal középpályást jókora pofon érte, a feladó a korábbi trénere, Selymes Tibor volt, a játékos pedig köszönte szépen a taslit, s meg sem állt Budapestig. Jól döntött, hiszen ezen a tavaszon a kiesés szélére sodródó soproni gárdának jutott a több pofon. A Honvéd időközben felküzdötte magát a középmezőnybe, és a héten kiharcolta a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutást.

Na de térjünk a lényegre! A hazai csapat a kezdő sípszó után nekiesett ellenfelének, jelezvén, hogy a bentmaradáshoz szükséges három pontot igenis otthon akarja tartani. Ám hiába volt a nagy lelkesedés, rendkívül pontatlanul játszottak a vendéglátók, és idővel így fővárosi helyzetek is kialakultak. A nézők inkább örültek a nyári napsütésnek, mint csapatuk teljesítményének, főleg azért, mert a félidő végére a kedvenceik láthatóan elfáradtak...

Hangsúlyozandó: negyvenöt perc játék után!

A szünetben a hazaiak mesterének, Dario Bonettinek volt több mondanivalója a játékosoknak, ugyanis a vendégek már régen kikocogtak a gyepre, amikor a soproniak még sehol sem voltak. Supka Attilának nem is volt oka különösebb változtatásra, ugyanis a hazaiak mozogtak úgy, mintha hét közben nekik lett volna kupakötelezettségük. A mérkőzés alacsony színvonalú volt, a szép jeleneteket pedig a pálya szélén kellett keresni: a vendégek pályaedzője, Vass László, amikor elfutott a hazaiak kispadja előtt, hogy szóljon a Honvéd cseréinek, baráti pacsit kapott Dario Bonettitől – nem, nincs harag –, mégha a vendégek közben meg is szerezték a vezetést egy formás akció végén.

És ha már közhellyel kezdtük... Nincs mese, a tizenegyest csak rosszul rúgni lehet. Ezt bizonyította Feczesin Róbert, aki Sandro Tomic kezébe küldte a labdát. Ám még mielőtt a vendégek kapusa bezsebelhette volna az összes gratulációt a társaitól, Sira István fejesét követően ügyetlenül a gólvonal mögé csúszott a labdával együtt – így lett a hősből balszerencsés játékos, a három Honvéd-pontból pedig egy...