Zsíros biznisz

„Ha Michel Platini azt gondolja, hogy kidobhat néhány nagycsapatot a moldovai Traktorgyár FC és társai kedvéért, akkor elköszönhetünk a Bajnokok Ligájától, és üdvözölhetjük a G-14 által szervezett Európai Szuperligát.”

A frappáns véleményt a francia UEFA-elnök megválasztása után egy Chris nevű futballkedvelő pötyögte be a számítógépébe, és küldte a világhálóra egy nemzetközi portál fórumán.

És vélhetően igaza van a derék angol drukkernek.

Hiszen a szurkolók mindig két okból néznek meg egy-egy futballmérkőzést: ha valamiért kötődnek az egyik csapathoz, illetve ha remek színvonalú csatát ígér a két együttes összecsapása. A vita pedig ugyebár arról szól, hogy az angol, az olasz és a spanyol bajnokság negyedik helyezettje, avagy a lengyel, a dán, a cseh, a magyar vagy – maradva példánknál – a moldovai bajnok szerepelhessen a 32 csapatos elitkörben.

És mivel az nem vitás, hogy az elsőként említett országok sokkal nagyobb piacot jelentenek, mint az utóbbiak, marad annak eldöntése, vajon a tavalyi Premier Leaguenegyedik Arsenal vagy a dán győztes FC Köbenhavn futballját nézik-e szívesebben az öreg kontinensen, és kire kíváncsi az átlagos európai drukker, a jelenlegi spanyol negyedik Valenciára vagy inkább a magyar listavezető DVSC-TEVA-ra.

A reform egyetlen – számunkra természetesen annál fontosabb – oka az esélyegyenlőség biztosítása lehet, ezt a fogalmat viszont a teljesítmény- és eredményorientált üzleti életben kevéssé ismerik.

Márpedig az európai topfoci a Bajnokok Ligája bevezetése óta igencsak zsíros biznisz lett.

Tagadhatatlan, a kilencvenes évek elején Lennart Johansson, az UEFA akkori elnöke és stábja remekül érezte meg a lehetőséget, amely az egyenes kieséses rendszerben lebonyolított Bajnokcsapatok Európa-kupája átalakításában rejlett. Annyira sikeres volt a projekt, hogy a 2005–2006-os szezonra vonatkozó pénzügyi kimutatás – merthogy az idei még nincs meg, hiszen zajlanak a küzdelmek – szerint az UEFA 607 millió eurót (150 milliárd forintot) zsebelt be egy esztendő alatt a BL-ből.

Mivel a sorozat főtábláján öszszesen 125 találkozót játszott le az érintett 32 csapat, láthatjuk, mérkőzésenként átlagosan 1.2 milliárd forintot kasszírozott az európai szövetség. Azaz egy-egy BL-meccs UEFA-bevétele nagyjából annyi, mint a legtehetősebb hazai klub éves költségvetésének a duplája, és akkor még nem is beszéltünk arról a jövedelemről, amelyet a klubok termelnek meg maguknak a találkozók kapcsán (jegybevételek, merchandising – és még sorolhatnánk).

Hihetetlen, nem?

Rengeteg pénz van tehát az európai labdarúgásban, viszont a hétről hétre futószalagon érkező mérkőzésdömping és a tv-közvetítések szaporodása sok emberből ellenreakciót vált ki: mintha kezdene kissé unalmas és monoton lenni a meglehetősen belterjessé vált sorozat. Persze lehet, hogy csak nekünk, kívülállóknak savanyú a szőlő…