„A nulláról indultunk” (2.)

...három esztendős Huszti Szabolcs, a huszonnyolc éves Gera Zoltán vagy éppen a mindössze tizennyolc Farkas Balázs csak jobb lesz kétezer-tízben. Én azt nézem, amit alighanem senki más: milyen csapatunk lesz három év múlva. Akárki lesz a kapitány akkor, garantálom, hogy a jelenlegi huszonkét tagú keretből tizennyolc játékost meghív majd. Maradjunk az ön válogatottjánál, amely a C-csoportban Málta mögött és Moldova előtt a hatodik helyen áll. Ez a realitás? Nem. Már csak azért sem, mert ennek a csapatnak van jövője. Egy győzelem Moldova ellen, és máris miénk az ötödik hely… Azon vagyunk, hogy előrelépjünk. Egységes, szervezett, hajtós csapat lesz az ellenfelünk, de ezen a téren nem verhetnek meg minket. Azaz: ezen a téren sem. Hétfőn elárulta, két játékrendszert szeretne „bemagoltatni” a gárdával. Amit ön akar megtanítani nekik, azt a serdülő három tagjaként már nem kellett volna fújniuk? Gyakorolni azért nem árt, edzeni, szerintem, nem szégyen. Ennek megfelelően a keddi foglalkozáson is terítékre került a négy három egy kettes, valamint a négy négy kettes szisztéma. Hozzáfűzném: egy klubnál harminc-negyven edzés, továbbá tíz edzőmeccs szükséges ahhoz, hogy a csapat elsajátítsa a rendszert. Mi eddig nyolc edzésnél és négy mérkőzésnél járunk. Az ön számára mi a tétje a Moldova elleni selejtezőnek? Egyrészt szeretném látni a folyamatos fejlődést, másrészt a három pont. No lám, mégiscsak fontos a győzelem. Az egy dolog, hogy türelmet kérünk, de közben nincs olyan összecsapás, amelyet ne akarnánk megnyerni. Lehet Moldova vagy Olaszország a rivális, győzelemben gondolkodom.