Fél munka nem munka
„Athén meghódítói” – írták a török lapok a válogatottról, amely szombaton idegenben 4–1-re legyőzte Görögország együttesét. A szomszédok ellen elért fantasztikus siker után az országban pillanatok alatt megugrott az addig is kedvelt játékosok népszerűsége – na meg persze Fatih Terim szövetségi kapitányé, aki tizenkét sérült, illetve eltiltott futballistát tudott „észrevétlenül” pótolni.
A szakember figyelmeztetett, hogy bár a csapat játékosai az athéni diadallal valóban beírták magukat a történelembe, de teljesítményük csak akkor nyer igazi értelmet, ha szerdán, a frankfurti mérkőzésen Norvégia ellen is megszerzik a három pontot (a törökök a 2005. novemberi, Svájc elleni világbajnoki pótselejtezőn történt rendbontás miatt kényszerülnek semleges pályán játszani). Úgy tetszik, a kapitány maximálisan értékeli a „hűségesek” kitartását: „Azok, akik kivették a részüket a sikerből szombaton, amikor sérülések sora tizedelte a gárdát, megérdemlik, hogy a Norvégia elleni meccsen befejezzék azt, amit elkezdtek.”
Vagyis az Európa-bajnokságon való részvétel kiharcolását. Ha ugyanis Frankfurtban a törökök megszerzik a három pontot, nyolc pontra nő az előnyük a harmadik helyen álló csapattal szemben, ez pedig a hátralévő hét mérkőzés ellenére igencsak könnyeddé teheti az együttes Ausztriába és Svájcba vezető útját.
A rajt kétségkívül félelmetes volt: Törökország eddig valamennyi meccsét megnyerte, és Svédország mellett egyedüli százszázalékos a hét Eb-selejtező csoportban. A nagyszerű eredmények receptje pedig – Fatih Terim szerint – a korábbi sikerekben keresendő.
„Ha mi bármikor bármit elértünk, azt csakis a bátor támadójátéknak köszönhettük – összegezte tapasztalatait a kapitány. –
Ezért hangoztattam annyiszor, hogy a török labdarúgásnak ehhez a stílushoz kell visszanyúlnia, és nemzetközi és klubszinten egyaránt meg kell újulnia. Ezek a győzelmek segíthetnek ebben az átalakulásban.”
Nehéz vitatkozni a szakemberrel, az elmúlt néhány év relatív sikertelenségei után valami tényleg megmozdult Törökországban.
