A Liverpool két új tulajdonosa, az amerikai George Gillett és Tom Hicks először tekintette meg a helyszínen a 62 százalékban felvásárolt klub európai kupameccsét, és a milliárdosok elégedetten konstatálták: nem olcsó bazári árut kaptak a pénzükért. Az Anfield Roadon érzelmekben gazdag, remek öszszecsapáson küzdötte ki az angol gárda a továbbjutást a 2006os győztessel szemben, ami még akkor is nagy tett, ha csak az idegenben szerzett gólok döntöttek a liverpooliak javára. „Most láttam az Anfielden először a csapatot, és minden, amit korábban hallottam a fantasztikus hangulatról, igaz nak bizonyult – summázta élete első helyszíni mérkőzésének tapasztalatait Tom Hicks. – Nehéz megfelelő szavakat találnom, amelyekkel az érzelmeimet és a szurkolók lelkesedését megfelelően leírhatnám. Különleges este volt. Rengeteg sporteseményen jártam már, de ehhez foghatót még sohasem láttam. Amikor énekeltek a szurkolók, egyfolytában libabőrös voltam, és borzongtam a meghatódottságtól. Fantasztikus egyesület a Liverpool, fantasztikus szurkolókkal.”
Tény, nem nagyon lehet vele vitatkozni, mert az itteni szurkolást valóban nehéz bármi máshoz hasonlítani. A Kop – ez a neve az Anfield Road felőli kapu mögötti, mintegy tízezres tábornak helyet adó lelátónak – kitett magáért, végigszurkolta és dalolta a meccset, s a Liverpool nem hivatalos himnuszának tartott „You will never walk alone” című számot többször is elénekeltették a nézőkkel, bár ebben a stadionban tényleg nem lehet szimpla nézőkről beszélni. A „vörösöket” olyannyira szeretik ebben a nem kozmopolita, szépnek pedig semmiképpen sem nevezhető városban, hogy az már nyugodtan megszállottságnak nevezhető. Csak egy példa: a találkozó előtt néhány perccel a biztonságiak egy 70 éves hölgyet kísértek karon fogva a stadion bejáratától egészen az ülőhelyéig. Megdöbbentő volt hallani, hogy az idős hölgy vak, ám annyira szereti a stadion, illetve a mérkőzés atmoszféráját, hogy noha nem látja, mi történik a pályán, minden héten kimegy a mérkőzésre, kifizeti a 60 fontot (körülbelül 23 ezer forintot) a jegyért – csupán a hangulat kedvéért…
A lefújás után negyedórával már a hivatalos sajtótájékoztatón kínozták a spanyol újságírók Frank Rijkaardot. A Barca holland vezetőedzője nem győzött magyarázkodni a kiesés miatt, de a sajtó képviselői nem kímélték – lemondásának lehetőségét firtatták.
„Győztünk, de kiestünk, ebben minden benne van – mondta Frank Rijkaard. – Nem most, hanem az első meccsen rontottuk el. Ezzel együtt büszke vagyok a csapatra, mert az utolsó pillanatig kétségessé tette a Liverpool továbbjutását. Rettenetesen nehéz a Liverpool ellen futballozni, azt hiszem, bárkivel is kerüljön össze az angol együttes, győzelmi esélyei lesznek.”
