Nyolc napon túl

Materazzin meglepődtem.

Egy taslit sem osztott ki a Mestallában, nem tépte le az ellenfele haját, senkit nem szúrt hátba késsel, vagyis viszonylag tiszta maradt a feje. Jó, lökdösődött, meg biztos leutcalányozta pár spanyol játékos édesanyját, de különben normális volt. Akárcsak a haverja, Ibrahimovic. A svéd mamut pofozkodás helyett inkább a felek szétválasztásával próbálkozott, pedig Materazzival ketten valódi élharcosoknak számítanak, ha ütni kell.

Az odáig egyébként rendben van, hogy nagy tétre menő meccsen beszólnak egymásnak a futballisták. Adom azt is, hogy kell egy-két határozottabb belépő, de remélem, nincs szurkoló, akinek tetszett az, amit a lefújás után műveltek a fiúk.

Utólag David Navarro már persze röstelli, hogy benyomta Nicolas Burdisso orrát, éppen ezért nem is akarja megnézni a videófelvételeket, így nem kíváncsi arra sem, milyen fürgén menekült a lincselésére szövetkezett interesek elől. Pedig Javier Zanetti szabályosan hármat dobbantott, mielőtt távolugrókat megszégyenítve repült Navarro után, és így cselekedett Ivan Córdoba is, de mindketten centikkel eltévesztették a célt.

A ”keresztező” Maicon azonban nem, és oldalról, telicsűddel jól combon rúgta a huncut Navarrót. Később a Valencia öltözőjéből kellett kirángatni az ész nélkül berontó Toldót, Cambiassót és Figót, vagyis Valenciában volt minden, amitől jó érzésű embernek hányingere támad.

Egyébként az Inter csakis magának köszönheti a csúnya estét. Az olaszok arcára volt írva, hogy baromi jók vagyunk, majd csak rúgunk egy gólt, osz't annyi. Nem így lett, hát kiestek.

Ez pedig felért egy nyolc napon túl gyógyuló utánrúgással.