„Óriási lenne nyerni”

– Hogy érzi magát?
– Ha arra gondol, még nem fogott meg a világbajnokság hangulata – mondta Anja Pärson. – Ehhez idő és elsősorban versenyek kellenek. Kipakoltam, vásároltam magamnak néhány gyertyát, sétáltam, kávéztam, telnek a napok, de annak ellenére sem vagyok igazi világbajnoki hangulatban, hogy kétezer-kettőben tagja voltam a pályázati bizottságnak. Mindazonáltal nagyon büszke vagyok, hogy sikerült elnyernünk a rendezési jogot, ez nagyon fontos esemény Svédországnak.

– Kihagyta a legutóbbi versenyeket San Sicarióban. Megérte a pihenő?
– A legjobb döntés volt, amit hozhattam. Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt két hétben. Apám, aki az edzőm is egyben, rögtön az első nap néhány beállítást megváltoztatott a síbakancsomon, azóta olyan, mintha kicserélték volna. Tökéletesen kényelmes.

– Egyszóval a cipő volt az oka az idei visszafogottabb teljesítményének?
– Nagyon szorított, sokszor megfájdult a műtött térdem. A gyorsasági számokban ezért néha a régi cipőmben versenyeztem, abban kétszer is dobogóra tudtam állni, tehát mondhatom, a cipőcsere a kulcs.

– Ezek szerint a világbajnokságon újra verhetetlen lesz?
– Egyelőre nem tudom, mit várjak magamtól. Nem akarok túl nagy terhet cipelni. Az, hogy edzésen jól megyek, még nem jelenti azt, hogy a versenyeken is jó leszek. A Világkupa eddig nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Benne van a pakliban, hogy a világbajnokságon sem jön ki a lépés.

– Mint ahogy az is, hogy győz…
– Óriási lenne nyerni. Egy hazai győzelem többet jelentene nekem, mint bármelyik korábbi sikerem. Ez után a gyenge s egyébként is őrült szezon után fantasztikus visszatérés lenne. Bizakodó vagyok, nagyon remélem, hogy úgy síelek majd, ahogy korábban. S nem elsősorban a sikerek, az újabb győzelmek, hanem magam miatt. Fontos, hogy bízzak magamban, tudjam, jó versenyző vagyok, s minden viadalt nyugodt szívvel fejezzek be. Azzal az érzéssel, hogy mindent kiadtam magamból. Az idei szezon eddig nem így alakult, ezért nagyon nehéz volt.