A beállós küzdeni fog az utolsó töltényig

Kérdezhetjük Gálról akár csapattársait, akár ellenfeleit, egyöntetű a válasz: évek óta a magyar keret egyik oszlopa, aki színes, sok rögtönzéssel tarkított, okos kézilabdával, látványos gólokkal szolgál, s ejti kétségbe, kergeti néha őrületbe az ellenfeleket.

A szálloda előcsarnokában és éttermében vagy a sportcsarnok folyosóján nem tud úgy elmenni a társai, a csapat vezetői, az ellenfelek egy-egy közelebbről ismert játékosa mellett, hogy ne lenne egy-két szava, tréfás megjegyzése, grimasza vagy kedvesen zrikáló megjegyzése az illetőhöz.

"Szeretem a vidám, jó hangulatot magam körül, s igyekszem is tenni érte – mondja az MKB Veszprém beállósa. – A tréfa kedvéért akár a fáradtságomat is legyőzöm, pedig ez mostanában egyre nehezebb, hiszen mérkőzéseinken szinte végig pályán vagyok. A többi poszton többnyire a cseresor tagjai is lehetőséget kapnak a kapitánytól egy szusszanásnyi időre, én beállósként sokszor magamra maradok. Ez abból a szempontból jó, hogy érzem a kapitány bizalmát, ugyanakkor nem könnyű mérkőzésről mérkőzésre állni az ellenfelek ütlegét, majd a csata után kipihenni a fáradalmakat, gyógyítgatni a sebeket, sérüléseket.”

Ráadásul a mieink Mannheim melletti, ladenburgi szállodája nem igazán alkalmas a tökéletes pihenésre, a regenerálódásra, mert – és erre nem csupán Gál, hanem a többi magyar, valamint a dánok, a horvátok és az oroszok is panaszkodnak – a szobák kicsik, a berendezésük igénytelen, kényelmetlen, nincs bennük például szekrény, ahová eltehetnék a játékosok a holmijaikat, rövidek az ágyak, a fürdőszobába a Nagy László, Gál vagy éppen Puljezevics Nenad méretű óriások szinte be sem férnek.

"A szervezők és a nemzetközi szövetség vezetői lépten-nyomon hangoztatják, hogy a kézilabda-világbajnokságok történetének legjobb, legnagyobb szabású és legtöbb nézőt csábító tornája zajlik – folytatja Gál. – Ez biztosan igaz is a nézőszámot, a marketingmunkát és a bevételeket illetően, ám mi ezt nem érezzük, mert a csapatok kényelméről, néhány elemi kéréséről többször megfeledkeznek. Méltatlan a gazdag Németországhoz és az eseményből sokat profitáló IHF-hez, hogy a világ legjobb csapatait – és itt a második középdöntős csoport tagjaira, köztük a mi együttesünkre gondolok – egy kis falu moteljében helyezik el.

Az ingerszegény környezettel még nem is lenne nagy baj, de minden egyéb körülmény inkább akadályozza, mint segíti a meccsekre való felkészülésünket és a pihenésünket. Még szerencse, hogy remek német és magyar szakemberek, edzők, orvosok, masszőrök, fizikoterapeuták vesznek körül bennünket, akik velünk együtt igyekeznek úrrá lenni a nehézségeken.”

A félreértések elkerülésére szögezzük le, hogy a Mannheim melletti kisvárosban, Ladenburgban nem ,,tetűfészekben” kell lakniuk a csapatoknak. Csak az a gond, hogy a tiszta, elegáns és a hétköznapi polgár vagy az átutazóban levő üzletember igényeit kellően kielégítő Hotel Nestor szolgáltatásai a személyzet igyekezete ellenére sem olyan magas színvonalúak, amilyen megszokott a hasonló versenyeken, illetve amilyen a profi játékosoknak kijár.

A vb sportszakmai kérdéseiről, a szervezésről és a lebonyolításról Gál Gyula jobb véleménnyel volt, hiszen a mérkőzéseket az európai gárdák főszereplésével kitűnő csarnokokban, csaknem telt házak előtt játszhatják a csapatok. Arra a kérdésre, a mieinknek melyik volt az eddigi legnehezebb és melyik a legjobb mérkőzésük, azt válaszolta, hogy egyetlenegy találkozót nem tud kiemelni. Ugyanis valamennyi ellenféllel szemben (talán Angolát kivéve) feszes, izgalmas, nagy iramú és magas hőfokú összecsapásokat játszott a magyar válogatott.

,,Egyes meccsszakaszokat viszont feltétlenül kiemelésre méltónak érzek – folytatta Gál. – A dánok elleni hajrára, a csehek elleni kezdésre gondolok, s persze azt is fontosnak tartom, hogy a norvégokkal szemben végig meg tudtuk őrizni a vezetést. Középdöntőcsoportunkban nehezebb feladatok vártak ránk, hiszen az erősebb ágra kerültünk. Megjegyzem, a sorsoláskor nem volt véletlen, hogy a németek az A–B–C-ágat választották, hiszen számítottak rá, hogy a D-, az E- és az F-csoportból a világbajnok spanyol, az olimpiai aranyérmes horvát, az athéni bronzérmes orosz és az Európa-bajnoki bronzérmes dán együttes jut tovább.”

A magyar válogatott eddigi teljesítményét értékelve Gál Gyula nem volt kritikus, de megjegyezte, a fáradtság jeleit sem a csapat, sem ő maga nem tudta eltitkolni.
,,A legtöbb időt én töltöttem a pályán, mert a keret többi beállósa sérülés miatt kidőlt mellőlem – tér vissza fáradtsága okára Gál Gyula. – A többi poszton cserélhetett a kapitány, az enyémen nem. Lekopogom, egyelőre bírom erővel, és igyekszem kitartani az utolsó töltényig. Pedig reggelente a felkelésnél alig akad porcikám, amelyik ne sajogna. De Pekingről, az olimpiáról álmodva ez legyen a legnagyobb bajom!”