Óriási diplomáciai küzdelem zajlott szerda éjszaka Madridban, a Milan együtteséhez tartó Ronaldo képviselője azonban végül nem tudott megegyezni a Real-küldöttel a csatár elengedéséről. Az álláspontok között feszülő – kétmillió eurós – különbség azt sejteti, hogy a megegyezés nincs messze, igaz, a végső megállapodás eléréséig valószínűleg vért izzadnak majd a tárgyalópartnerek…
Küzdenek Ronaldóért (fehérben): a csatár óráról órára közelebb kerül Milánóhoz
Küzdenek Ronaldóért (fehérben): a csatár óráról órára közelebb kerül Milánóhoz
Hárman ültek az asztalnál.
Fabiano Farah, aki Ronaldót képviselte, Franco Baldini, a Real Madrid küldöttje és Ernesto Bronzetti, a közvetítő. Amikor az illetékesek este hatkor helyet foglaltak, az ablakon kinézve még láthatták a szürkületbe burkolózó madridi házakat, amikor azonban felálltak a papírok mellől, már csak a lámpák fényei pislogtak odakint a sötét éjszakában.
Hogy miről zajlott a késő estébe nyúló beszélgetés a spanyol fővárosban?
Természetesen Ronaldóról.
A világsztár nehezen viseli a mellőzést
A Real Madrid harmincéves brazil támadója mellőzött lett a klubjában, ezért játékosügynökén keresztül kapcsolatba lépett a Milan vezetőivel, hogy megtudja, hajlandóak lennének-e szerződtetni őt. A pályafutása delelőjén túljutott sztárt a piros-fekete egyesületnél tárt karokkal fogadták, és a részletek (ötmillió euró fizetés – 1.25 milliárd forint – évente, plusz a nyolcmillió eurót – kétmilliárd forintot – érő marketingjogok átengedése) elsimítása után elhatározták, hogy elindulnak „legénykérőbe” a spanyol fővárosba. Noha hivatalosan csak a játékos képviselője érkezett a tárgyalásra, azért a közvetítő szerepet betöltő Ernesto Bronzettit tekinthetjük akár a Milan küldöttjének is, hiszen Olaszországból való távozásakor a lelkére kötötték, hogy a legapróbb fejleményről is tájékoztassa Adriano Gallianit, a piros-fekete egyesület alelnökét.
Javier Saviola a Juventusé?
Szenzációs bejelentést tett csütörtökön a futballvilág fontosabb eseményeit legtöbbször pontosan megjósoló Cadena Ser spanyol rádióállomás. A csatorna Andrés D’Alessandróra, a Zaragoza légiósára és egyben Javier Saviola jó barátjára hivatkozva megszellőztette: a Barcelona argentin támadója a nyártól a Juventusban játszik, miután megegyezett a torinói klubbal. Mivel a futballista katalánokkal kötött szerződése az idény végén lejár, az olaszoknak nem kell érte fizetni egy árva garast sem. A hír cseppet sem tekinthető légből kapott információnak, hiszen a támadó edzője két éve a Monacónál éppen az a Didier Deschamps volt, aki jelenleg a Juventus kispadján ül.
Hárman ültek tehát az asztalnál, a három diplomata közül azonban a legnehezebb dolga kétségtelenül a közvetítőnek volt. Ernesto Bronzettire ugyanis nem kisebb feladat hárult, mint az egymástól alapvetően eltérő elképzelésekkel – a Real Madrid húszmillió eurót (ötmilliárd forint) kért, a Milan pedig nulla eurót „kínált” – tárgyalóasztalhoz ülő feleket eljuttatni a megegyezésig.
Elkezdődött az alkudozás.
A spanyol klub képviselőjét nem kellett félteni, már az elején határozottan érvelt: na ne vicceljenek már, ingyen akarják elvinni azt a futballistát, akiért már két arab klub is bejelentkezett mesésebbnél mesésebb ajánlatokkal?
Ez hatott, Ronaldo képviselője ezt követően négymillió eurós (egymilliárd forint) vételárat vetett fel, a Real Madrid embere azonban csak tízmillióig (2.5 milliárd forint) volt hajlandó lemenni. A kemény üzleti csata hátralévő óráiban már csak annyiban változott a helyzet, hogy Fabiano Farah alkupozíciójából további négymillió eurót (egymilliárd forint) engedett – azaz nyolcmillió eurót javasolt –, így mire a hosszú, de végül sikertelen tárgyalás véget ért, a különbség „mindössze” kétmillió euróra (500 millió forint) olvadt.
Behúzták a féket, vagy gázt adtak?
A nyolcmilliós és a tízmilliós álláspontot alapul véve egyes becslések – logikus módon – kilencmillió euróra (2.25 milliárd forint) teszik a lehetséges végösszeget. Ez azonban egyelőre csak eshetőség, a három úriember éjszakai üzletelése ugyanis a jelen állás szerint kudarcba fulladt, nem véletlenül adott ki például anyagot a La Gazzetta dello Sport című olasz sportnapilap hírportálja csütörtökön „Ronaldo–Milan, fék behúzva” címmel.
S ha már szóba került az olasz sajtó, érdemes csütörtöki lapszemlénket a Corriere dello Sport nevű lapra is kiterjeszteni, ebben az újságban ugyanis az ügy főszereplője, Ronaldo is megszólalt.
„Büszke vagyok a Milan érdeklődésére, hiszen ez az egyetlen csapat, amely igazán érdekel – nyilatkozta a játékos. – Harmincéves vagyok, és szeretném látni, mire lehetek még képes.”
Filippo Inzaghi „leeshet” a kispadról
Nos, ha Filippo Inzaghit kérdezik, ő egyáltalán nem kíváncsi arra, mit tud kihozni magából Ronaldo a Milanban. A piros-feketék – jobbára csereként pályára lépő – csatára nem látja értelmét még egy támadó szerződtetésének, és erre igen egyszerű oka van: egy új igazolás nyomán valószínűleg még a kispadról is „leesne”.
„Ronaldo érkezésével nem érné kár egyik támadónkat sem, legkevésbé Filippo Inzaghit, aki jelenleg a legjobb olasz csatár – próbálta a sajtón keresztül lehűteni a játékost Adriano Galliani. – Az egész Milan-család, Silvio Berlusconi klubelnöktől kezdve az edzőtábort őrző biztonsági emberekig bezárólag, nagyon várja a brazilt.”
Noha a jelek szerint már nem sok hiányzik ahhoz, hogy a milánói biztonsági őrök pezsgőt bonthassanak, azért az aktuális helyzetet még mindig Fabio Capellónak, a spanyol csapat trénerének a szavai jellemzik: „Miről beszélnek? Én Ronaldót a Real Madrid dresszében látom edzeni, ami csak azt jelentheti, hogy ő még a mi játékosunk.”