Kellemetlenségek a gumikkal

Az idei Dakar-rali maratoni szakasza (két nap szerviz nélkül) a mezőny jó néhány tagja számára tényleg maratonira sikerült. A versenyzők nagy része hétfőn késő este (lapzártánk után) érte el a tisiti tábort, így praktikus, ha a két napot megpróbáljuk egy kalap alá venni. Legalábbis az autósok esetében.

Palik László és Szalay Balázs vasárnap folyamatosan előzgette egymást, mindketten azt mondták, abszolút fair küzdelem volt, amikor az egyik gyorsabb volt, a másik lehúzódott, és fordítva. Úgy tűnt, mindketten idei legjobb szakaszeredményüket érik el, ám ez végül csak Paliknak sikerült. Ők néhány percnyi ásással és némi sötétben autózással megúszták a napot – Szalayék viszont nem. Az Opel Antarával autózó páros száz kilométerrel a cél előtt, a 21. helyen haladva bal hátsó defektet kapott, ám amikor a versenyzők ki akarták cserélni, kiderült, hogy a három pótkerék közül egy sincs a csomagtartóban. A porban ugyanis nem vették észre, hogy menet közben kinyílt a csomagtartó ajtaja, és az abroncsok „világgá mentek”. Nem volt más lehetőség, meg kellett várni a versenykamiont, mert a tevefű között egy kilométert sem lehet megtenni defektes kerékkel, nemhogy százat. Egy óra negyven perces idegőrlő várakozás következett, amely után egy perc alatt megoldódott a gond.

Legalábbis átmenetileg.

Hétfőn ugyanis hasonló gondokkal kellett szembenézniük Szalayéknak.

A szakasz rajtja után nem sokkal ráhajtottak egy hatalmas sziklára, amely kivágta mindkét hátsó kereket, úgyhogy megint elfogyott az összes tartalék. Ettől kezdve a pilóta úgy nyomta a gázt, mintha tojásokon lépkedne, még az apró kavicsokat is kikerülte, mivel nem akart az előző napihoz hasonló helyzetbe kerülni.

Palik László és Darázsi Gábor ezzel szemben két tökéletes napot tudhat maga mögött: azzal a kivétellel, hogy a hétfőit egyáltalán nem élvezte. Bár az ezüst Nissant
nem viselte meg túlságosan a maratoni első napja, muszáj volt vigyázni rá.

„Egyszer vettem a bátorságot, hogy keresztbe csúsztassam az autót, Gabi rögtön rám szólt, hogy le fordul a gumi a felniről – mondta Palik, aki hétfőn a 29. helyen ért célba, az összetettben pedig már a 26. – Visszavettem a tempóból, de így is kalandban volt részünk. Néhány kilométer múlva ugyanis az út közepén állt az egyik lett Oscar nyitott ajtóval, mellette egy quados nézelődött. Előlünk éppen akkor húzódott le valaki, úgyhogy nem volt más választásom, valahogy helyet kellett találni magunknak. Két lehetőség volt: vagy áthajtok a quadoson, vagy még nagyobbra nyitom az Oscar ajtaját.”

Motorosaink közül Kátai Péter ezen a napon kuplungjával küszködött, és persze a GPS ördöge most sem aludt, úgyhogy este megint mehetett a zsűri elé, kérve,
hogy ne büntessék meg két pont kihagyása miatt. Igazolást is vitt, és lassan már úgy jár a zsűrisátorba, mintha haza menne – csak nem olyan szívesen.

Szóval Kátai a kisebb idegeskedésektől eltekintve jól bírja a gyűrődést, sajnos azonban ugyanez nem mondható el Dési Jánosról. A szakasz vége előtt száz kilométerrel, az utolsó ellenőrző pontnál még neki sem volt semmi baja – azt leszámítva, hogy eléggé kimerült az elmúlt két nap során –, de a nemai táborig már nem jutott el. A romániai Emanuel Gyenestől tudjuk: Dési KTMjének lengővillája eltörött. Lapzártánkkor még a pályán volt, és csak a csodában reménykedhetett.

Kamionosaink közül a Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Laklóth Aladár trió érte el leghamarabb a tábort, méghozzá kiemelkedően jó eredménnyel, a 16. pozícióban. Mosolyuk azonban nem volt őszinte, mivel az elmúlt két napban rengeteget „kapott” a MAN – és mivel a tengely fölött ülnek, ők is. A holtfáradt Szobi Balázsnak és a harmadik magyar MAN-t vezető Szaller Zoltánnak is hasonló volt a véleménye.

A viadal kedden a Nema–Nema körszakasszal folytatódik. Már „csak” 2293 kilométert kell megtenniük a versenyzőknek Dakarig. ---- A ---- &