Thierry Henry keserédes éve

Thierry Henry még maga sem tudja, mit is gondoljon a 2006-os évről. Az Arsenal francia válogatott csatára májusban nagyon közel állt ahhoz, hogy elnyerje a trófeát, amelyről régóta álmodozik. Az „ágyúsok” hihetetlen és valószerűtlen menetelés végén (kiejtették a Real Madridot, a Juventust és a Villarrealt is) a Barcelonával játszották a Bajnokok Ligája-döntőt, amelyben vezettek is, ám végül kikaptak, és a lefújás után nekik csak a kézfogás jutott.

Bukás egy éven belül két nagy döntőben is

Néhány héttel később Thierry Henry a világbajnokság fináléjában játszhatott, megint aranyéremért (egy vb-aranyat már nyert 1998-ban), ám a berlini dráma sem a francia reményei szerint alakult, hiszen a tizenegyespárbajban az olaszok győztek.
Henry tehát két finálét is elveszített az elmúlt esztendőben, s ezt a mai napig nem tudja feldolgozni.

„A BL-döntő örökké fájó emlék marad számomra, mert ebben a sorozatban még sohasem lehettem tagja győztes csapatnak. Mindig üldöz majd ez az emlék, és akárhányszor eszembe jut, egyvalami ugrik be: kikaptunk. Ha húsz év múlva a televízió előtt ülök, és megmutatják a Barcelona elleni döntőt, akkor is fáj majd. Ezzel együtt úgy vélem, az ember életében sok olyan pillanat van, amelyre akkor is szép emlékezni, ha átélni kellemetlen volt. Talán néhány év múlva ez is ilyen lesz” – mondta Thierry Henry, aki a fárasztó és két nagy kudarcot hozó esztendő végére nemcsak fizikailag, mentálisan is kikészült.

Legalábbis erre utal az az öszszezördülés, amely közte és mentora, Arséne Wenger, az Arsenal menedzsere között a múlt év végén esett meg. Az Arsenal menedzsere a Tottenham elleni városi derbi előtt közölte a csatárral, hogy sérülés miatt nem játszhat. Az egyébként nyugodt természetű futballista ettől kiborult, elrohant az edzőpályáról, a botrányra éhes angol sajtó pedig kapott az alkalmon, és természetesen felfújta az ügyet.

„Alapvetően higgadt ember vagyok, de amikor úgy érzem, hogy fel kell emelnem a hangom valami miatt, ki tudok kelni magamból. Nagyon szerettem volna játszani az új stadion első igazi derbijén, s amikor kiderült, hogy nem lehetek a pályán, csalódott voltam. Wengerrel nem balhéztam össze, az állítólagos összetűzés csak az angol bulvársajtó agyszüleménye volt. Nem értem az újságírókat. Hiába futballozom remekül kedden, ha szombaton csak átlagosat nyújtok, azonnal találgatni kezdenek,

és különböző sztorikat gyártanak a miértről. Ilyenkor elfelejtik, hány pazar gólt rúgtam az elmúlt években, és csak arról cikkeznek, milyen gyenge voltam legutóbb. Ezt sokszor nagyon nehéz feldolgozni, mert sérti az igazságérzetemet” – mondta a labdarúgó.
Thierry Henry egyéb pályán kívüli cselekedeteivel is magára irányítja a figyelmet, de nem éjszakai mulatozásokkal vagy barátnőjének bevásárlási akcióival, ahogy manapság szokás a futballban. Henry mással tűnik ki.

2004-ben Luis Aragonés, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya a válogatott tréningjén rasszista megjegyzésekkel próbálta feltüzelni José Antonio Reyest, Henry akkori klubtársát, s ebből világraszóló botrány kerekedett. A francia akkor nem reagált, inkább összefogott színes bőrű társaival és az egyik sportszergyártó céggel. A „Stand up, speak up!” kampány – Állj ki magadért, és hallasd a hangod! – során fekete-fehér karkötőket bocsátottak áruba szerte a világon, a eladásából befolyó összeget pedig antirasszista szervezeteknek juttatták.

Kitüntették a rasszizmus ellen vívott harcáért

2005-ben a Time című tekintélyes angol magazin „Az év európai hősei” elnevezésű díját Henrynak is odaítélte.
„Titi” ekkor már jelezte, nem ez volt az utolsó akciója a rasszizmus ellen, amellyel ő is sokszor szembesült röpke olaszországi karrierje során (Henry 1999-ben fél szezont töltött el a Juventusban, mielőtt elvitte őt az Arsenal). A csatár összefogott Tommy Hilfigerrel, a híres amerikai divattervezővel, aki limitált szériában gyártott kollekciót dob piacra. Minden eladott termék árának bizonyos része Henry saját, a rasszizmus elleni harcot támogató alapítványához jut.
Henry számára ezen „jó cselekedetek” maguktól értetődőek, mert ahonnan ő jött, ott sem ismeretlenek a szegénység és a faji megkülönböztetés okozta szociális problémák. A Párizshoz közeli falucskában, Les Ulis-ben született csatár nem is nagyon csodálkozott a 2005-ös párizsi zavargásokon, amelyek során hetekig utcai harcok és gyújtogatások okoztak felfordulást a francia fővárosban.

„Szörnyű, ami történt. Az emberiségnek meg kell értenie, hogy nem vagyunk egyformák, bizonyos embercsoportok mások, másban hisznek, mást esznek, másfajta ruhában járnak, más társadalmi elvárásaik és szerepeik vannak. A problémák leginkább a következő nemzedék életére hatnak, ezért elsősorban a gyerekeken igyekszem segíteni. Szeretek jót cselekedni. Ahhoz, hogy valaki normális körülmények között nőjön fel, jó iskolák, figyelmes szülők, grundok, kosár- és focipályák kellenek, ahol az esetleges feszültséget normális körülmények között vezethetik le a fiatalok, és nem autók felgyújtásával” – véli a futballsztár, aki jövőre saját pénzéből kosárlabda- és futballpályákat építtet Angliában és szülőhazájában.

„Sokan azt mondják ilyenkor, hogy ez nem egy futballista dolga, azért van az országnak kormánya, hogy az effajta problémákat megoldja. Ezzel nem vitatkozom, de azt gondolom, ha valaki milliók bálványa, neki adott esetben jobban hisz egy gyerek, mint egy számára ismeretlen miniszternek. Ezért is örülök nagyon, hogy olyan közismert tervező, mint Tommy Hilfiger, az ügy mellé állt” – szögezte le a francia játékos.
Közel a harminchoz Henry is egyre gyakrabban találkozik azzal a kérdéssel, hogy aktív pályafutása után belefog-e majd az edzősködésbe, de erről egyelőre hallani sem akar.

Az edzősködéssel járó stresszt nem viselné el

„Mindig a futball közelében maradok majd, ez nem kérdés, de nem hiszem, hogy a nyomást, amely a menedzserre nehezedik, képtelen lennék elviselni – így Thierry Henry. – Játékosként egyszerűbb: rosszul játszol, kikerülsz a csapatból, és leülsz a kispadra. Ha edző vagy, és nem megy a csapatodnak, kirúgnak. Ezt én nehezen vagy egyáltalán nem tűrném…”