Mindig többre vágynak

Egy jellemző példa: Tokaji Viktor péntek este még svéd bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Huddinge mezében, majd másnap, kétórás repülőút és hat órás kocsikázás után csatlakozott Szlovéniában szereplő társaihoz. Megbeszélhette volna Pat Cortina szövetségi kapitánnyal, hogy ezúttal kihagyja a felkészülési tornát, de nem, esze ágában sem volt. Ő játszani akart a legjobbak között, nem nyavalygott, nem hivatkozott fáradtságra, ilyen vagy olyan húzódásra, a szívét-lelkét kitette csapatáért. Egy magyar válogatott hokis már csak ilyen. Nem úgy, mint… – na de ebbe ne is menjünk bele…

A lényeg: a nagy sikerű Pannon Kupa után Bledben is nagyot alkotott a társaság. A csaknem legerősebb összeállításában jégre lépő, áprilisban vb-rivális házigazda 4–3-as legyőzése hatalmas fegyverténynek számít (a meccs előtt érkező Tokaji lőtte az egyik gólt, nem pedig Fekete Dániel, aki neve mellé írta a találatot a zsűri!), a horvátok 5–0-s kiütése pedig arra világított rá, hogy az olykor legnehezebbnek számító kötelező győzelem témakörben is javul az együttes. Az A-csoportos olaszok elleni 4–1-es vereség, az álmos, rossz kezdés (0–3 az első harmadban) sem idegesítette túlzottan Cortina mestert, amint fogalmazott: „Rendkívül tanulságos meccseken vagyunk túl. Az olaszok elleni mérkőzésen ismét a saját bőrükön tapasztalták a srácok, milyen a magasabb szintű hoki – hatalmas örömömre időben kapcsoltak, másnap a szlovénokkal szemben felvették a ritmust. Remek volt az a két és fél perc, amikor négy gólt ütöttünk, de engem leginkább az tett boldoggá, hogy a hátralévő másfél harmadban sikerült megtartanunk az előnyt. Egy szó, mint száz, jó volt újra együtt látni a játékosokat!”

Két győzelme ellenére harmadik lett válogatottunk, miután Szlovénia 4–1-re legyőzte Olaszországot (a három hatpontos alakulat között az egymás elleni eredmények döntöttek), ám senki sem bánkódott emiatt. Sokkal inkább a Naganóban véget ért kőkemény torna került szóba, amelyet a másik vb-ellenfél, Japán megnyert Norvégia, Dánia és Franciaország előtt. Hiába, no, az ellenfeleknél szerényebb körülmények között dolgozó magyar hokisok sohasem ülnek a babérjaikon, mindig többre vágynak. Ezért (is) lehet őket szeretni.