Hatvan percig volt jó a meccs

Akár futballünnep is lehetett volna, hiszen a listavezető MTK látogatott az egyre jobb formába lendülő REAC-hoz, ráadásul a megkergült időjárás inkább az őszt, mint a telet idézte. Ehhez képest néhány száz néző lézengett a lelátón, de ezen már aligha csodálkozik bárki is Magyarországon. A sportág válsága legkevésbé az MTK-t érinti, helyesebben a kék-fehér csapat az üdítő kivétel a nagy kilátástalanságban. Magyarország legjobb „ificsapata” olykor látványos futballal rukkol ki, alaposan megszórja ellenfeleit (no, nem mindig, erre példa ez a meccs is), és teljesen megérdemelten áll a bajnokság első helyén. Nem csoda, hogy az újjáalakuló, megfiatalított magyar válogatott is a kékekre épülhet. Ezért is érdemelte volna meg az MTK, hogy a 2006-os esztendő utolsó előtti tétmeccsén jóval többen figyeljék a produkcióját. Még úgy is, hogy két igazi ász, a sárga lapos Hrepka Ádám és a sérült Németh Krisztián nélkül érkeztek Rákospalotára a kék-fehérek. Hogy aztán a gólfelelősök hiánya okozta-e, avagy a túlzott magabiztosság, azt nem tudni, mindenesetre a REAC kezdett jobban, gyorsabban, határozottabban és gólveszélyesebben. Pörgős kis meccs alakult ki ebből, s ha a rákospalotaiak jobban koncentrálnak vagy higgadtabbak a döntő szituációkban, megérdemelt vezetéshez juthattak volna. Az MTK tíz perc elteltével kapott észbe, s ettől kezdve veszélyes kontrákat vezetett, meglepve olykor a rákospalotai védelmet. Ziccerek itt, ziccerek ott, a közönség nem unatkozott, de szó sem volt a listavezető fölényéről. Aki nem tudta, hogy a csapatok hol állnak a tabellán, azt gondolhatta volna, hogy riválisok csatáját látja. A szurkolók elégedetten kortyolták a forró teát, mondván, ennél rosszabb negyvenöt percet ne is lássanak.

„Ezt az MTK-t pedig el lehetne kapni...”

Ez a rövidke mondat vezette fel a második félidőt, és a REAC-szurkolók optimizmusa nem volt alaptalan. Kedvenceik a múlt héten magabiztos játékkal győzték le a Fehérvárt, mintegy jelezve, hogy szó sincs, szó sem lehet kiesésről. Aczél Zoltán keze alatt helyenként nemcsak eredményesen, olykor nagyon tetszetősen is futballoznak a kék-sárgák. Így volt ez most az MTK elleni találkozó első félidejében, ám a folytatásra már elfogyott a vállalkozó kedv. A második játékrészben feljött az MTK, ám a tartalékos vendégcsapat is csupán ziccerekig jutott el. A 70. perc táján már egyértelműnek tűnt, hogy a rákospalotai gárda döntetlenre játszik, és ha rajta múlna, bizony már akkor véget ért volna a meccs. A listavezető még megnyomta a hajrát, de ekkor látszott csak igazán, hogy mennyire hiányzik a kreatív Hrepka, Németh csatárduó. Nélkülük ezen a napon nem volt elég átütőerő a kékek játékában, s mindez azt jelentette, hogy a REAC – különösen az első félidei teljesítményének köszönhetően – rászolgált a bravúrra.

Az éllovas értékes pontokat vesztett, a REAC-nak pedig nagyon jól jöhet a végelszámolásnál az MTK ellen kiharcolt, kicsikart döntetlen. ---- M ---- &