Dicséret jár a magyar védőnek

A bajnokesélyesek közé még véletlenül sem sorolható Cottbus az őszi idény során már a tabella ötödik helyéig is felkapaszkodott, a meglepetést keltő sikereket azonban az elmúlt időszakban mégis „menetrendszerű” kudarcok követték. A kelet-németországi csapat a leverkuseni mérkőzését megelőzően legutóbb október 28-án, a Hertha gárdája ellen győzött, 2–0-ra.

Ha már a mérkőzés előzményeinél tartunk, említsük meg azt a változást, amely magyar szempontból még a vendégek lelkes ígéreteinél is fontosabb: Petrik Sander, a Cottbus vezetőedzője a meccs előtt Vragel da Silva helyett Szélesi Zoltánt nevezte a gárdába. Így tehát a hét végén éppen egymás ellen pályára lépő Huszti Szabolcs és Szabics Imre után egy harmadik „Bundesliga-magyar” is szerepet kapott (mint arról beszámoltunk, Dárdai Pál, a Hertha futballistája kisebb sérülése miatt hiányzott az Aachen együttesét legyőző csapatából).

A 19. percben a Cottbus végezhetett el szögletet – mégis a Leverkusen jutott vezetéshez. A saját kapujuk előtt labdát szerző vendéglátók villámgyors kontra végén – és egy látványos Andrej Voronin, Paul Freier, Sergej Barbarez háromszögelés után – az utóbbi révén előnyhöz jutottak.

Habár a második félidő elején a cottbusi Vlad Munteanu megszerezte az egyenlítő gólt, a Leverkusen előbb Simon Rolfes húsz méterről küldött, bal felső sarokba vágódó bombájával, majd Andrej Voronin közeli találatával bebiztosította a győzelmet.

Ami Szélesi Zoltán számára a vereség ellenére némi vigaszt jelenthet, hogy csapata kudarca nem rajta múlott: a magyar védő végig erőszakosan, harcosan küzdött, és a támadásokból is kivette a részét.

---- H ----