Szenzációs játékkal 6:3-as győzelmet aratott Londonban labdarúgó-válogatottunk – adtuk közre 53 évvel ezelőtt, és jelentjük örömmel ma is. Eljött tehát a nap, amire oly sokan vártak, 1953 októbere, a mérkőzés lekötésének pillanata óta: Magyarországra várt a feladat, hogy a házigazda Anglia 90 éves hazai veretlenségét – a nem brit válogatottak ellen – megszakítsa. Az angol közvélemény természetesen hitt a remek eredménysor meghosszabbításában, még akkor is, ha Stanley Rous FIFA-főtitkár néhány héttel korábban úgy nyilatkozott, a magyar válogatott jelenleg Európa legjobb együttese.
Kocsis Sándor a fellegekben: bár a magyar csatár ezúttal nem szerzett gólt, a csapat hatot vágott Angliának
Kocsis Sándor a fellegekben: bár a magyar csatár ezúttal nem szerzett gólt, a csapat hatot vágott Angliának
A KLASSZIKUS ARANCSAPAT TAGJAI
GROSICS Gyula Higgadtan, koncentráltan teljesített, végig együtt élt a játékkal. Akadt több bravúros védése is, egyszerűen nem lehetett zavarba hozni.
BUZÁNSZKY Jenő Ellenfelét, George Robbot szinte teljesen eltüntette a pályáról, egyáltalán nem jött zavarba, ha az angol játékosok ívelésekkel akartak mögé kerülni.
LÓRÁNT Gyula Kítűnő helyezkedéssel több hazai támadást is megállított, pontosan passzolt, ráadásul korlátlan úrnak bizonyult a légtérben.
LANTOS Mihály Nehéz dolga volt a technikailag képzett, jól cselező Stanley Matthews ellen, a feladatát azonban megoldotta, hiszen a párharcok többségét megnyerte.
BOZSIK József A mezőny legjobbja volt, hiszen kifogástalan védőmunka mellett rendre a támadásokat is ő indította. Munkabírása, játékintelligenciája a többiek fölé emelte.
ZAKARIÁS József Talán kevésbé volt csillogó, mint fedezettársa, azonban rendkívül okosan és hasznosan futballozott. Védekezése elsőrangú volt, a labdát gyorsan, pontosan játszotta meg.
BUDAI II László Gyors volt, kiismerhetetlenül cselezett, a beadásai rendre helyzetet teremtettek a középen érkezőknek. Maradt energiája a védekezésre is.
KOCSIS Sándor Nagy területen futballozott, a támadások többségében szerepet vállalt, és noha gólt nem szerzett, bizonyította, nem véletlenül tartják nagyszerűen fejelő támadónak.
HIDEGKUTI Nándor Három gólja önmagáért beszél! Csillogtatta nagyszerű technikáját, hatalmas munkabírással kisegítette a társakat, lövései élményszámba mentek.
PUSKÁS Ferenc Szinte mindig két hazai labdarúgó őrizte, azonban rengeteg mozgással sok támadást kezdeményezett, és rendre odaért a befejezésekhez is.
CZIBOR Zoltán A rá jellemző kiismerhetetlen futballt produkálta, váratlan megoldásai sok problémát okoztak az angol védőknek. Gyorsnak bizonyult, védekezésben is sokat segített.
A mérkőzés kimenetele szempontjából döntő jelentősége volt annak, hogy a magyar csapat vajon le tudja-e vetkőzni azt a kisebbségi érzést, ami korábban az ellenfeleket jellemezte, amikor Angliában kellett pályára lépniük. Álomszerűen kezdődött a találkozó, ugyanis Hideg-kuti Nándor pazar lövésével már az első percben előnyt sikerült szerezni. A gyors gólok lélektani hatása nem lebecsülendő, ugyanis a hátrányba kerülő gárdát rendre „megfogja”, a vezetést szerző együttes pedig szárnyakat kaphat. Aki azonban azt hitte, a házigazdát megrogyasztja a bekapott gól, tévedett. Az angol válogatott egyre-másra vezette a támadásait, azonban sok volt az átadási hiba, és ez jelezte a házigazdák idegességét. Bő tízpercnyi játékot követően okkal szidhattuk a játékvezetőt, Leo Hornt, ugyanis érthetetlenül érvénytelenítette a mélységből érkező Hidegkuti Nándor gólját. Anglia meglehetősen váratlanul, még az első negyedórában egyenlített, ám bizakodásra adott okot, hogy továbbra is a szellemes, sok mozgásos futballt játszó magyar csapat volt a gólveszélyesebb. Noha az angolok igyekeztek a testi erejüket kihasználni a párharcoknál, kevés sikerrel jártak, ugyanis Bozsik Józsefék keveset dajkálták a labdát, és sorozatban teremtették a helyzeteket. Még fél órája sem zajlott a találkozó, a magyar válogatott máris háromgólos előnyhöz jutott, és ez még akkor is csodával ért fel, ha a játékrész vége előtt Mortensen szépített.
A fordulást követően Anglia kezdett aktívabban, két újabb magyar gól azonban jelezte, a hazaiak veretlenségi sorozata ezen a napon alighanem a végéhez érkezik... Egy sikeresen végrehajtott büntető még életben tartotta a hazai reményeket, csakhogy a magyar védelem a folytatásban már nem hibázott. A hátralévő percekben esett az iram, egyre fáradtabbak lettek a játékosok, és talán ennek is tudható be, hogy a magyar válogatott végül nem tudta az előnyét növelni. A meccs majdnem sötétben ért véget, de nem látni, hallani kellett azokat a nyilatkozatokat, amelyek Magyarország futballját minősítették. A sportszerű angol szurkolók és a külföldi szakírók egyaránt elragadtatással beszéltek Puskás Öcsiék teljesítményéről, s mint mondták, az „évszázad mérkőzésén” nagyobb különbséggel is győzhetett volna a magyar együttes.
MESTERMÉRLEG Három év munkája hozta a magyar sikert. Majd ha mi is egy állandó csapatot tudunk találni, akkor vissza tudjuk szerezni helyünket a labdarúgásban. (Walter Winterbottom, az angolok kapitánya) A magyar csapat felülmúlta minden eddigi formáját, és méltó volt az otthoniak bizalmára. (Sebes Gusztáv, a magyarok kapitánya)
PERCRŐL PERCRE
Ezúttal a megszokottól eltérő módon idézzük fel a legendás találkozó góljait: az Aranycsapat még élő két tagját, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt kértük arra, mondják el, miként emlékeznek a rúgott, illetve kapott gólokra. Buzánszky Jenő mosolyogva kérte: hadd kommentálja a magyar gólokat, Gyulának pedig jusson csak a többi...
1. perc: Utólag azt mondom, Nándi megvárakoztatott bennünket, hiszen a negyvenötödik másodpercben lőtte a gólt, Puskás Öcsi pedig Helsinkiben, az olimpián, a svédek ellen már a huszonhetedik másodpercben betalált... A labda egyébként Bozsik paszsza után került Nándihoz, és ő a tizenhatos vonaláról pazar gól lőtt a jobb felső sarokba. (Buzánszky Jenő) 0:1
14. perc: Úgy emlékszem, a hazaiak középcsatára, Mortensen hozta játékba Sewellt, aki a tizenhatos környékén tisztán vehette át a labdát, és úgy hét-nyolc méterről kilőtte a hosszú sarkot. Próbáltam menteni, de nem volt esélyem... (Grosics Gyula) 1:1
22. perc: Czibor Zoltán átadása után Puskáshoz került a labda, a hazai védők megpróbálták szerelni, ő azonban a földön fekve is Hidegkutinak továbbított, Nándi pedig, úgy tíz-tizenegy méterről, nem hibázott. (Buzánszky Jenő) 1:2
25. perc: A csapatunk játékstílusát jól jellemezte ez a gól. Nálunk nem voltak kötött posztok, így fordulhatott elő, hogy két bal oldalon játszó játékos a jobb szélen hozta össze a gólt. Amúgy remekül hoztuk fel a labdát, Czibor Zoli átadása után Puskás Öcsi az öt és feles sarkánál csinált egy remek visszahúzós cselt, és a labdát arra a helyre rúgta, ahol az Merrick és a kapufa közé befért. (Buzánszky Jenő) 1:3
29. perc: Szabadrúgáshoz jutottunk, úgy huszonöt méterre az angol kaputól. Bozsik jobblábas bombájába a kapu előtt keresztbe mozgó Puskás beletette a lábát, és Merricknek esélye sem volt a hárításra. (Buzánszky Jenő) 1:4
38. perc: Kísértetiesen hasonlított ez a gól az elsőhöz. A hazai balszélsőnél, Robbnál volt a labda, és mi ahelyett, hogy megtámadtuk volna, behátráltunk. Persze, Robb nyugodtan paszolhatott Mortensenhez, aki tíz méterről kilőtte a kapu rövid oldalát. (Grosics Gyula) 2:4
50. perc: Minden ott kezdődött, hogy Kocsis Sanyi fejese a kapufán csattant... Az angolok megpróbáltak felszabadítani, a labda Öcsihez került, aki visszagurított lövésre Bozsiknak, és ő vagy huszonöt méterről a jobb felső sarokba lőtt. (Buzánszky Jenő) 2:5
53. perc: Öcsinél volt a labda a bal oldalon, felnézett, pontosan keresztbe ívelt, Nándi pedig kapásból, úgy tíz méterről bombázott az angol kapuba. (Buzánszky Jenő) 2:6
57. perc: A meccs utolsó gólja büntetőből esett. Lóránt Gyuszinál volt a labda, aki ha hazagurított volna, nem történik semmi baj. Ehelyett jobbra fordult, Sewell elvette tőle a labdát, kapura lőtt, és amikor másodjára akartam menteni, a kezem beszorult a támadó lábai közé. Megadható tizenegyes volt... (Grosics Gyula) 3:6
Szepesi György: az én sztorim
„Párizsról még annyit érdemes mondani, hogy az évszázad meccse előtt nem sokkal a válogatott tizenhat nullára nyert a Renault-gyár csapata ellen, és azért az sem volt akármilyen teljesítmény. Aztán a küldöttség hajóra szállt, irány London, és a háromórás hajóúton a matrózok egymás után kérték az autogramot a játékosoktól. Londonba megérkezve a Fulham-pályán volt az edzés, az Wembleybe csak a találkozó napján mentünk ki. Sebes Gusztáv meglehetősen szigorú órarendet tartott be, ám az egyik reggelit elengedte, s helyette a csapat tízóraizni mehetett le. Akkor történt, hogy nekem mintegy tíz tojássárgáját rendeltek cukorral a fiúk, mondván, ne legyen gond a hangommal a közvetítés során. Az évszázad meccsén ott volt a magyar öttusa- és asztalitenisz-válogatott is, én magam a királyi páholy magasságában helyezkedtem el a stadion lelátóján, a tizenhatos riporteri állásban. Mellettem a belga és a német tudósító dolgozott, utóbbival életre szóló barátságot kötöttünk. A közvetítés számomra is mámorító volt, akkor mondtam először, All right, Mr. Wright, amit azóta is sokszor idéznek tőlem, majd nem sokkal a mérkőzés után azt írtam egy cikkben, hogy a Wembleyben emléktáblát kellene felállítani azon a ponton, ahol Puskás Öcsi megcsinálta a visszahúzós cselt. A mérkőzés filmjét, amelyet bemutatott most a Magyar Televízió, a BBC-től kaptuk az angol követségen keresztül, tudniillik itthon egy mindössze húszperces filmhíradó maradt fenn a nagy napról. Az angol közönség amúgy vastapssal köszöntötte a magyar válogatottat a mérkőzés után...”