Hatot rúgtunk Angliának

A mérkőzés kimenetele szempontjából döntő jelentősége volt annak, hogy a magyar csapat vajon le tudja-e vetkőzni azt a kisebbségi érzést, ami korábban az ellenfeleket jellemezte, amikor Angliában kellett pályára lépniük. Álomszerűen kezdődött a találkozó, ugyanis Hideg-kuti Nándor pazar lövésével már az első percben előnyt sikerült szerezni. A gyors gólok lélektani hatása nem lebecsülendő, ugyanis a hátrányba kerülő gárdát rendre „megfogja”, a vezetést szerző együttes pedig szárnyakat kaphat. Aki azonban azt hitte, a házigazdát megrogyasztja a bekapott gól, tévedett. Az angol válogatott egyre-másra vezette a támadásait, azonban sok volt az átadási hiba, és ez jelezte a házigazdák idegességét. Bő tízpercnyi játékot követően okkal szidhattuk a játékvezetőt, Leo Hornt, ugyanis érthetetlenül érvénytelenítette a mélységből érkező Hidegkuti Nándor gólját. Anglia meglehetősen váratlanul, még az első negyedórában egyenlített, ám bizakodásra adott okot, hogy továbbra is a szellemes, sok mozgásos futballt játszó magyar csapat volt a gólveszélyesebb. Noha az angolok igyekeztek a testi erejüket kihasználni a párharcoknál, kevés sikerrel jártak, ugyanis Bozsik Józsefék keveset dajkálták a labdát, és sorozatban teremtették a helyzeteket. Még fél órája sem zajlott a találkozó, a magyar válogatott máris háromgólos előnyhöz jutott, és ez még akkor is csodával ért fel, ha a játékrész vége előtt Mortensen szépített.

A fordulást követően Anglia kezdett aktívabban, két újabb magyar gól azonban jelezte, a hazaiak veretlenségi sorozata ezen a napon alighanem a végéhez érkezik... Egy sikeresen végrehajtott büntető még életben tartotta a hazai reményeket, csakhogy a magyar védelem a folytatásban már nem hibázott. A hátralévő percekben esett az iram, egyre fáradtabbak lettek a játékosok, és talán ennek is tudható be, hogy a magyar válogatott végül nem tudta az előnyét növelni. A meccs majdnem sötétben ért véget, de nem látni, hallani kellett azokat a nyilatkozatokat, amelyek Magyarország futballját minősítették. A sportszerű angol szurkolók és a külföldi szakírók egyaránt elragadtatással beszéltek Puskás Öcsiék teljesítményéről, s mint mondták, az „évszázad mérkőzésén” nagyobb különbséggel is győzhetett volna a magyar együttes.

MESTERMÉRLEG
Három év munkája hozta a magyar sikert. Majd ha mi is egy állandó csapatot tudunk találni, akkor vissza tudjuk szerezni helyünket a labdarúgásban. (Walter Winterbottom, az angolok kapitánya)
A magyar csapat felülmúlta minden eddigi formáját, és méltó volt az otthoniak bizalmára. (Sebes Gusztáv, a magyarok kapitánya)

PERCRŐL PERCRE

Ezúttal a megszokottól eltérő módon idézzük fel a legendás találkozó góljait: az Aranycsapat még élő két tagját, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt kértük arra, mondják el, miként emlékeznek a rúgott, illetve kapott gólokra. Buzánszky Jenő mosolyogva kérte: hadd kommentálja a magyar gólokat, Gyulának pedig jusson csak a többi...

1. perc: Utólag azt mondom, Nándi megvárakoztatott bennünket, hiszen a negyvenötödik másodpercben lőtte a gólt, Puskás Öcsi pedig Helsinkiben, az olimpián, a svédek ellen már a huszonhetedik másodpercben betalált... A labda egyébként Bozsik paszsza után került Nándihoz, és ő a tizenhatos vonaláról pazar gól lőtt a jobb felső sarokba. (Buzánszky Jenő)
0:1

14. perc: Úgy emlékszem, a hazaiak középcsatára, Mortensen hozta játékba Sewellt, aki a tizenhatos környékén tisztán vehette át a labdát, és úgy hét-nyolc méterről kilőtte a hosszú sarkot. Próbáltam menteni, de nem volt esélyem... (Grosics Gyula)
1:1

22. perc: Czibor Zoltán átadása után Puskáshoz került a labda, a hazai védők megpróbálták szerelni, ő azonban a földön fekve is Hidegkutinak továbbított, Nándi pedig, úgy tíz-tizenegy méterről, nem hibázott. (Buzánszky Jenő)
1:2

25. perc: A csapatunk játékstílusát jól jellemezte ez a gól. Nálunk nem voltak kötött posztok, így fordulhatott elő, hogy két bal oldalon játszó játékos a jobb szélen hozta össze a gólt. Amúgy remekül hoztuk fel a labdát, Czibor Zoli átadása után Puskás Öcsi az öt és feles sarkánál csinált egy remek visszahúzós cselt, és a labdát arra a helyre rúgta, ahol az Merrick és a kapufa közé befért. (Buzánszky Jenő)
1:3

29. perc: Szabadrúgáshoz jutottunk, úgy huszonöt méterre az angol kaputól. Bozsik jobblábas bombájába a kapu előtt keresztbe mozgó Puskás beletette a lábát, és Merricknek esélye sem volt a hárításra. (Buzánszky Jenő)
1:4

38. perc: Kísértetiesen hasonlított ez a gól az elsőhöz. A hazai balszélsőnél, Robbnál volt a labda, és mi ahelyett, hogy megtámadtuk volna, behátráltunk. Persze, Robb nyugodtan paszolhatott Mortensenhez, aki tíz méterről kilőtte a kapu rövid oldalát. (Grosics Gyula)
2:4

50. perc: Minden ott kezdődött, hogy Kocsis Sanyi fejese a kapufán csattant... Az angolok megpróbáltak felszabadítani, a labda Öcsihez került, aki visszagurított lövésre Bozsiknak, és ő vagy huszonöt méterről a jobb felső sarokba lőtt. (Buzánszky Jenő)
2:5

53. perc: Öcsinél volt a labda a bal oldalon, felnézett, pontosan keresztbe ívelt, Nándi pedig kapásból, úgy tíz méterről bombázott az angol kapuba. (Buzánszky Jenő)
2:6

57. perc: A meccs utolsó gólja büntetőből esett. Lóránt Gyuszinál volt a labda, aki ha hazagurított volna, nem történik semmi baj. Ehelyett jobbra fordult, Sewell elvette tőle a labdát, kapura lőtt, és amikor másodjára akartam menteni, a kezem beszorult a támadó lábai közé. Megadható tizenegyes volt... (Grosics Gyula)
3:6