Tízet számoltak világbajnoki riválisukra

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a fanatikus hokiszurkolók síppal, kereplővel, kolomppal és más zajkeltő eszközzel biztatták kedvenc csapatukat? Manapság, a műanyagkultúra idején a drukkerhurka a divat! A felfújható reklámhengerek látványosak ugyan, de képtelenség velük elsöprő hangzavart gerjeszteni. Mégis nagyon népszerűek a szurkolók körében.

A Pannon-kupa nemzetközi jégkorongtorna második napján, a Magyarország–Litvánia meccsre igyekvő ötezer ember szinte mindegyike ott szorongatta a kezében a műanyag rudakat, de a találkozó tizedik percéig csak szórványosan hallatszott a drukkerhurkák tücsökciripeléshez hasonló hangja. Az ismerkedés jegyében telt el a meccs első néhány perce, veszélyes helyzet az egyik kapu előtt sem alakult ki, semmit sem veszítettek azok a szurkolók, akik türelmesen kivárták, amíg elfogy a büfé előtt kígyózó sor, és fél liter sört legurítottak a csábítóan gyöngyöző nedűből.

Aztán, amikor emberelőnyben támadtak a litvánok, Ocskay Gábor korongot lopott, és magabiztosan bombázta a balti gárda hálójába, még semmit nem lehetett sejteni. Másfél perccel később, amikor Ladányi Balázs életerős löketét Arturas Kuzmicius kipiszkálta, de az érkező Vaszjunyin Artyom kíméletlenül a kapuba továbbította a korongot, már derengett valami.

„Szép esténk lesz!” – mondta széles mosollyal egy középkorú úr a lelátón, tudta, sokat nem kockáztat a kijelentéssel. Ekkorra ugyanis szárnyakat kapott a magyar válogatott, és a harmadból hátralévő tíz percben egyszerűen lejátszotta ellenfelét a jégről. Furcsa – egyben persze örömteli és szívderítő – volt látni, ahogy a néhány pillanattal korábban még azonos szinten lévő két csapat között egyszerre jókora szakadék tátongott. A vendégek megzavarodtak, a hazaiak pedig örömjégkorongot mutattak be, a 15. percben előbb Vas Márton passzából Vaszjunyin növelte a magyar előnyt, majd – mindössze huszonhat másodperccel később – Palkovics Krisztián átadásából Ocskay adott kötényt Kuzmicius kapusnak.

A magyarok kapusának, a német Bundesligában védő Szuper Leventének hosszú ideig a környékére sem merészkedtek a sárga-zöld mezes litvánok, a játékrész vége felé aztán megeresztettek néhány veszélyes lövést, de az addig a meccset csupán távolról szemlélő Szuper ragyogó reflexszel hárított. A magyarok részéről az eredményesség szép játékkal párosult, így gyakorlatilag már az első húsz percben eldőlt a találkozó.

A második felvonás hetedik percében kiderült, hogy a korábban a szalonszurkolók funkció nélküli eszközének hitt drukkerhurkával is lehet iszonyatos hangzavart csinálni! A litvánok számára ezen a meccsen tarthatatlannak bizonyult Vaszjunyin Ocskayhoz játszott, ő azonnal az újpesti Ladányi Balázshoz paszszolt, és kezdődhetett az újabb örömünnep. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második harmad eleje hazai szempontból azért nem volt álom… Nem szenvedett a magyar gárda, nem szorongattak a vendégek, de sokkal kiegyenlítettebb volt a játék, mint az első periódus végén. A huszadik percben ismét talpra ugrott a publikum, ekkor jött a mérkőzés első bunyója, de a játékvezetők hamar megfékezték az indulatokat. Kiosztottak majd’ félórányi büntetést, a játék pedig szépen, komótosan csordogált tovább, egészen addig, amíg a litván első sor tagjai – kezükkel a levegőt csapkodva – el nem kezdték ünnepelni szépítő góljukat. Az emberhátrányból, Arturas Katulis révén szerzett találat miatt persze nem öltött gyászruhát egyetlen piros-fehér-zöld mezes magyar fanatikus sem, szerencsére Pat Cortina szövetségi kapitány játékosait sem viselte meg a gól.

Alig kezdődött el az utolsó felvonás, Vas Márton máris a hálóba pofozta saját kipattanóját, majd a svéd másodosztályban szereplő Benk András növelte az előnyt egy ügyes megoldással. Kisvártatva Azari Zsolt a fenekére huppant, de még éppen idejében passzolt Holéczy Rogerhez, aki gólpasszt adott a jó időben, jó helyen lévő Gröschl Tamásnak (8–1). A 49. percben Ocskay Gábor is adott egy asszisztot, igaz, ennek a második litván gólt jegyző Darius Lelendas örült a legjobban…

Ezekben a pillanatokban már – a jelentős különbségnek köszönhetően – tét nélküli edzőmeccs zajlott a jégen, ezért volt különösen felesleges és sportszerűtlen Egidijus Bauba megmozdulása: szándékosan belekönyökölt Hoffmann Attila arcába. A Fradi csapatkapitányának nem tört el az orra, de az arcából úgy dőlt a vér, hogy a jégfelújító gépet kellett segítségül hívni a vörös tócsa eltüntetéséhez.

Szerencsére nem ez a csúnya jelenet jellemezte leginkább a meccset, hanem a magyarok tíz gyönyörű gólja vagy az első válogatott meccsén az első találatát szerző Szajbert Patrik önfeledt gólöröme. Szép meccs volt, sikeres meccs, reméljük, áprilisban, a ljubljanai világbajnokság első mérkőzésén – ugyanilyen párosításban – hasonlóan sok örömük lesz a mieinknek.

Mestermérleg

Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: Úgy érzem, tudásunk legjavát nyújtottuk. Voltak jó periódusaink, és remek egyéni teljesítményeink. Ocskayra, Ladányira és Szuper Leventére gondolok elsősorban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fiatalok – Azari, Benk, Vaszjunyin – is remekül helytálltak, szóval rengeteg pozitívuma volt a találkozónak. Az igazi erőpróba vasárnap vár ránk.

Dmitrij Medvegyev, a litván válogatott szövetségi kapitánya: Szorosabb meccsre számítottam, de ezen az estén tehetetlenek voltunk a magyar csapat rohamaival szemben. Bízom benne, hogy vasárnap, Szlovénia ellen megmentjük a becsületünket, és végre nyerünk egy mérkőzést!

Következik
Vasárnap: Szlovénia–Litvánia, 14. Magyarország–Franciaország, 17.30 (Sport1) ---- J ---- S