„Visszatért az önbizalmunk”

– Tudja, milyen társaságba került?
– Nem egészen értem a kérdést – válaszolta Huszti Szabolcs.

– Arra céloztam, hogy azon – még aktív – magyar labdarúgók közé került, akik bajnoki mérkőzésen gólt szereztek a Bayern ellen. Ilyen játékos Dárdai Pál, Sebők Vilmos, Szabics Imre és szerda óta ön is.
– Bevallom, ezen nem is gondolkodtam.

– De azon minden bizonynyal igen, hogy második Bundesliga-találata már nem csak egy, hanem három pontot ért csapatának, és éppen a bajnoki címvédő Bayern ellen.
– Történelmi győzelmet arattunk, a Hannover még sosem tudott nyerni a bajorok ellen Münchenben. Szerencsénk volt, hiszen riválisaink – a Mainz, a Hamburg és a Bochum – vereséget szenvedtek a hétközi fordulóban, így feljebb tudtunk lépni a tabellán, és végre nem állunk kieső helyen. Ezzel a diadallal talán egy kicsit megnyugszanak a kedélyek nálunk, és elindulunk felfelé.

– Az utóbbi idők sikertelensége feszültséget keltett az öltözőben?
– Természetesen. Nem könnyű minden egyes alkalommal győzelmi kényszerrel pályára lépni. Nagyon fárasztó az utolsó helyen állni, olyan értelemben, hogy állandóan azzal a tudattal játszunk, kötelező pontot vagy pontokat szereznünk, máskülönben leszakadunk a mezőnytől.

– Most elégedettek lehetnek, hiszen nem könnyű ellenféllel szemben diadalmaskodtak.
– Kissé fellélegezhetünk, de nem állhatunk le. Bebizonyítottuk – elsősorban magunknak –, hogy tudunk győzni. Nem hiába beszéltem már a találkozó előtt is arról, lehet keresnivalónk az Allianz Arenában, ha nem feltartott kézzel futunk ki a gyepre, és töretlenül hiszünk a jó eredmény elérésében.

– Az ember azonban sokszor kétkedve olvassa az ilyen nyilatkozatokat…
– Ez igaz, de higgye el: amit mondok, úgy is gondolom. Hiba lenne, ha társaimmal másképp állnánk a mérkőzéseinkhez. Úgy vélem, ha szerdán még a Bochum ellen elvesztett bajnoki járt volna a fejünkben, akkor a Bayern otthonában simán kapunk egy négyest.

– Ellenben nemhogy négyet nem kaptak, de egyet még lőttek is, és éppen ön.
– Örülök a gólomnak, de akkor is ilyen boldog lennék, ha másvalaki talált volna be a csapatunkból. A lényeg, hogy megszereztük szezonbeli második győzelmünket, és visszatért az önbizalmunk.

– Ha már itt tartunk, úgy tűnt, gólját éppen a rosszabbik, a jobb lábával lőtte. Felidézné, hogyan?
– A hazaiak védője, Martín Demichelis ki akarta engedni a labdát a szögletzászlónál, ám a cseh Jirí Stajner elvette tőle, és elindult vele befelé. Ketten is érkeztünk középen, holland csapattársam, Arnold Jan Bruggink elvitte előlem az embert, így tisztán érkezhettem, és csak a kapuba kellett lőnöm.

– A nyolcvanötödik percben sérülés miatt cserét kért. Nagy a baj?
– Szerencsére nem. Mark van Bommellel ütköztem, a hazaiak középpályása éppen a combomba térdelt bele, amellyel már a bosnyákok elleni válogatott mérkőzéskor is akadtak gondjaim. Egész este borogattuk a lábamat, csütörtökön elmentem kezelésre, remélem, pénteken már teljes intenzitással edzhetek.

– Ebben az évadban immár hat magyar légiósgólnak örülhettünk a Bundesligában. Ez dicséretes, nemde?
– Nagyon remélem, hogy javul a megítélésünk. Németországban remek a bajnokság, és pozitívum, hogy itt játszó honfitársaim rendre játéklehetőséget is kapnak a csapatukban. Boldog vagyok, hogy edzőm, Dieter Hecking bízik bennem, és számít rám, de tudom, nincsen bérelt helyem, minden egyes pályán töltött percért keményen meg kell küzdenem. Ki kell emelnem Dárdai Pált, aki remek karriert futott be tíz év alatt Berlinben, de érdemes odafigyelni Szabics Imrére és Szélesi Zoltánra is. Így mindig van a mindenkori szövetségi kapitánynak kit meghívnia a Bundesligából.

– Szabics Imre és Szélesi Zoltán mégsem kapott meghívót.
– Nem hiszem, hogy nekem, vagy bármely másik játékosnak véleményt kellene mondania a szövetségi kapitány válogatási elveiről. Mindig az edző felelőssége eldönteni, kivel akar együtt dolgozni. Én személy szerint nagyon örülök, hogy újból a nemzeti tizeneggyel lehetek. Talán jelent valamit, hogy már a harmadik hivatalban lévő kapitány hív meg a keretbe, annak ellenére, hogy a Törökország és Málta elleni selejtező sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

– Új, fiatal játékosok alkotta válogatott alakulhat. Mi erről a véleménye?
– Nagyon várom a hétfőt, amikor találkozhatom a régi ismerősökkel, és persze az új fiúkkal is. Kíváncsi vagyok, milyenek. Sokukat már láttam játszani, ugyanis az U17-es válogatott Európa-bajnoki mérkőzéseit élőben láttam Luxemburgban. Őszintén mondom, nagyon tehetségesek, remélem, többen is a nagyválogatott hasznára lesznek majd. ---- H ---- I