Idegenben veszélyes a Pécs

A pécsieknek volt vesztenivalójuk: a PMFC elöljárói ugyanis még két hete azt mondták, a csapatnak az öt soron következő fellépéséből legalább tíz pontot kell szereznie. Keszei Ferenc labdarúgói az előző fordulóban a Honvéd ellen három ponttal gazdagodtak, és Pakson is hatott a „megfélemlítés”.

Az már rögtön az összecsapás elején megfigyelhető volt, hogy a paksi védelem igencsak zavarba hozható a szélekről középre lőtt labdával. A Pécs az első 45 percben rendkívül szervezett játékkal rukkolt elő, a Dienes András vezérelte védelem tulajdonképpen egyetlen helyzetet sem engedélyezett a hazai tizenegynek, és mert Balaskó Iván is nagy kedvvel tette a dolgát, a veszélyesebb helyzetek a hazaiak térfelén adódtak. A Pécs középpályás játékában jól megfigyelhető volt a rombusz alakú elrendeződés, amelynek csúcsán Balaskó Iván szerepelt, mélységben Győri János szűrte a hazai támadásokat, a jobb oldalon Pest Krisztián, a bal szélen pedig Lantos Levente adott stabilitást a csapatnak. A játékrész felét követően ugyan Kóczián Ferenc és Belényesi Miklós kis híján helyzetbe tudott kerülni, ám Dienes András és a kapus Herbert Roland is jól tette dolgát, így érintetlen maradt a pécsiek hálója.

Az első játékrészben alapjaiban határozta meg a Paks eredménytelenségét, hogy az együttesnek gyakorlatilag nem volt szélsőjátéka. Az oldalvonalak mellett Kiss Tamás és Kóczián Ferenc súlytalan volt, ráadásul a kapu előtt Belényesi Miklós igencsak visszafogottan teljesített. A szünet után nem jelentett meglepetést, hogy a hazaiak edzője, Lengyel Ferenc a védekező középpályás Tamási Gábor helyére a támadó Montvai Tibort küldte pályára. Ezzel a húzással szerkezetet váltott a házigazda, s mert feljavult Kiss Tamás is, elsősorban a Paks akarata érvényesült. Az idő előrehaladtával ugyanakkor megfigyelhető volt, hogy a hazai labdarúgók között nincs meg a kellő összhang: előfordult, hogy a felezővonalnál szabadrúgáshoz jutott a házigazda, Lengyel Ferenc a középső védő Salamon Miklóst előreküldte fejelni, ugyanakkor a szabadrúgást elvégző két játékos ahelyett, hogy előreívelte volna a labdát, passzolni kezdett, így a hátvéd tulajdonképpen hiába futott az ellenfél kapujának előterébe. Nem mellékesen, így kinyílt a hazaiak védelmi négyese, és ha a Pécs kicsit figyelmesebb a kontratámadásoknál, meg is duplázhatta volna előnyét.

A hajrában Lengyel Ferenc pályára küldte a paksi szurkolók nagy kedvencét, Varga Lászlót is, és bár ekkor már három támadóval rohamozott a Paks, a mezőnyfölény gólt nem eredményezett. A hazaiak nem tudták azt a teljesítményt megismételni, amivel legutóbb saját pályájukon legyőzték az éllovas Zalaegerszeget, a Pécs ugyanakkor újból vendégként gazdagodott három ponttal. A baranyaiakat dicséret illeti fegyelmezett, harcos futballjukért, a Paksot pedig kritika azért, mert a kapu előterében a játékosok rendre rossz döntéseket hoztak. A kívülállónak az lehetett az érzése, a hazaiaknak csak kinevezett támadóik vannak, akár napestig is játszhatnának, képtelenek lennének a hálóba találni… ---- M ---- &