Az újpestiek menesztett edzője, a szlovák Eduard Giblak kedden és szerdán ismét Budapesten tartózkodott, a helyszínen nézte végig volt csapata meccseit a Sportclub Csíkszereda ellen. Lapunknak a technikai vezető, Rusznyák Béla segítségével adott interjút.
Meggyesi Bálint
Eduard Giblak szerint a sérülések miatt túlzott teher hárult a kulcsemberekre
Meggyesi Bálint
Eduard Giblak szerint a sérülések miatt túlzott teher hárult a kulcsemberekre
– Mikor és kitől tudta meg, hogy már nem ön az UTE edzője? – Október tizennyolcadikán, szerdán a szakosztályelnök, Joós Zoltán közölte velem a döntést – mondta Eduard Giblak, aki 2004 nyarán vette át az újpesti hokisok irányítását, s ez idő alatt egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett a csapattal.
– Hogyan érintette a változás? Az elmúlt napok során csalódott valakiben? – Nagyon meglepődtem, nem számítottam ilyesmire, hiszen ezt a csapatot én építettem. Szerettem volna befejezni a munkát! Egy fontos dologra hívtam fel mindig a figyelmet: két minőségi hátvédet kell hozni, és lehetőség szerint egy jó csatárt is. Én elintéztem, hogy hozzánk kerüljön két kiváló hátvéd, Jan Krulis és Michal Jurasko, aztán kirúgtak… De nem akarok ujjal mutogatni senkire.
– Mivel indokolta a szakosztályvezetőség ezt a döntést? – Erről nem szeretnék beszélni. Úgy állapodtunk meg, hogy ez köztünk marad.
– Vannak-e pénzügyi vitái a főnökséggel, vagy minden vitás kérdést rendeztek? – A vezetőség maximálisan korrekt volt, mindent kötelezettségét teljesítette, amely a szerződésben szerepelt.
Szavazás
– Ön szerint miért fajult edzőváltásig a helyzet? – Harminc éve vagyok edző, és ez volt a legnehezebb szezonkezdetem. A gyetvai száraz edzőtábor óta folyamatosan sérülések tizedelték a csapatot, ez az egyik oka, hogy kevésbé jó eredményeket értünk el. Sokan gyengélkedtek a kihagyás miatt, ezért nem volt más választás: a többieket kellett túlterhelni, kizsigerelni az eredménykényszer miatt. Egy példa: két kulcsjátékos, Peter Gallo és Ladányi Balázs a játékidő nyolcvan százalékát a jégen töltötte. Nemrég terheléses orvosi vizsgálatot végeztek az összes hokisnál, Ladányi savasodási mutatója ötven és fél százalék volt. Ez a borzasztóan alacsony szám is mutatja, hogy kikészült, fáradt a szervezete. A szezon közben sem volt könnyebb dolgunk, kénytelenek voltunk a sérültjeinket is játszatni, különben nem tudtunk volna kiállni a meccsekre. Ez persze a teljesítmény rovására ment, ami rontotta a játékosok hangulatát.
– Mire lehet képes az UTE a bajnokságban? – Magyarországon szerintem jelenleg egy profi csapat van, az Alba Volán. A fehérváriak tíz évet dolgoztak azért, hogy arra a szintre kerüljenek, ahol most vannak. Játékosaik az Interligában, a Kontinentális Kupában és a válogatottban edződnek, ezért tapasztaltak és remek az erőnlétünk. Mi megpróbáltunk közelíteni hozzájuk, de az Újpest jelenleg még nem száz százalékig profi. Egy meccsen esetleg elkaphatja az Albát, de szerintem egy sorozatot nem tud megnyerni ellene. Az UTE hátsó alakzata immár stabil, tehát a fehérváriak sem mehetnek azért biztosra.
– Hogyan tovább? – Most két hónap pihenő következik, aztán majd meglátjuk… Az biztos, hogy a jövőben is edzősködni szeretnék. Az UTE a szívemhez nőtt, mindenkivel remek kapcsolatot alakítottam ki, amikor Magyarországra jövök, mindig megállok majd Újpesten. Gyönyörű két és fél évem volt, nagyon jól éreztem magam, de most még nagyon bosszant, hogy így végződött a kapcsolatunk…