Gól nélküli, gyötrelmes játék

Ha a váci stadion mesélni tudna...

Akkor a piros-kék székekkel borított lelátó legtöbb történetében főszerepet kapna Nagy Tibor. Ha egy szabadrúgásról szólna a mese, biztos a korábbi kiválóság egyik bődületes lövését elevenítené fel, ha ötvenméteres, pontos indításról sztorizna, csakis a középhátvéd valamelyik gólpasszával büszkélkedne, ha pedig egy megható pillanatról emlékezne meg, biztos, hogy Nagy Tibor utolsó váci színekben lejátszott meccsét említené meg.

Ha a váci stadion mesélni tudna...

Jó kedvében biztos arról beszélne, hogy hiába fejezte be labdarúgó-pályafutását Nagy Tibor, a mai napig a csapat mellett tevékenykedik: irányítja az egyik utánpótlásgárdát, s a Gergely Károly vezette első csapatnál pályaedzőként dolgozik. Így nem is lepődött meg az a néhány száz hazai drukker, aki már a bemelegítést is a lelátóról figyelte, hogy ezúttal is a korábbi tizenhétszeres válogatott magyar bajnok és kupagyőztes vezényelte a mérkőzés előtt a gyakorlatokat a váci futballistáknak. Azon viszont már minden jelenlévő – legyen az váci vagy győri – megrökönyödött, hogy egyszercsak „megszólalt” a váci stadion... Na jó, valljuk be, azért hördült fel a publikum, mert a hangosbemondó arról tájékoztatott: a Vác csupán kétgólos vereséget szenvedett a Győrtől a női kézilabda-bajnokság élvonalában. A helyi futballcsapat azonban nem egyezett volna ki ezzel az eredménnyel, pedig körülbelül hasonló a különbség a két csapat között, mint a kézis lányoknál. A Vác a találkozó előtt az utolsó előtti helyen állt a tabellán, míg a vendégek az ötödik helyről várták a tizedik fordulót. A nézők ennek ellenére izgalmas összecsapást vártak, ám amit helyette kaptak, azt még annak a diáknak sem kívánjuk, akinek szobafogság helyett ezt a bajnokit jelölte ki kötelező programként az édesapja.

Az mindenesetre feltűnt, hogy a pályán lézengőkre is ráférne az iskolázás: sem egyik, sem másik oldalon nem voltak képesek egymáshoz passzolni a játékosok, így az már nem is volt meglepő, hogy az első félidő végéig mindössze egy-egy kapura lövést jegyezhettünk fel.

A második félidő elején aztán bebizonyosodott, hogy ha nem megy lábbal, akkor meg kell próbálni kézzel – gondolhatta Sinkó Balázs, akit Czanik Károly megkerült egy csellel a tizenhatos sarkánál. Ezt a váci védő egy „állassal” jutalmazta, amit Berger József játékvezető sárga lappal honorált, ami már a hazai futballista második figyelmeztetése volt, így mehetett az öltözőbe. A kiállítást követően a győriek beszorították a piros-kékeket, ám a legnagyobb helyzet mégis a Vác előtt adódott: Kulcsár Tamáshoz került a kivágott labda a felezővonalnál, a csatár pedig kihasználta gyorsaságát, és mivel majd minden vendégjátékos elöl ragadt, lerázta az őt őrző két védőt is, egyedül vezette Szasa Sztevanovics kapusra a labdát, ám néhány centivel célt tévesztett. A végén hiába nyomott a Győr, játékosai képtelenek voltak bepréselni a labdát a hazai kapuba.

Ha a váci stadion mesélni tudna, most azt mondaná: egy igen alacsony színvonalú mérkőzésen játszott gól nélküli döntetlent a Vác a Győrrel. ---- M ---- &