Hosszúra nyúlt nap

Míg a magyar labdarúgó-válogatott tagjai kedd délutáni, jól megérdemelt pihenőjüket élvezték, a tatai edzőtáborban hatalmas volt a sürgés-forgás. A kertben kis csoportokban álldogáltak és trécseltek az emberek, a főépületben található bár felszolgálója pedig alig győzte kipakolni az üdítőket a hűtőszekrényből. Látható volt: a sok öltönyös férfi kosztümöt viselő hölgy nem valamely sportág képviselője, még csak nem is arra várt, hogy végre felébredjen Gera Zoltán vagy Király Gábor, és aláírást, közös fotót kérjen a labdarúgóktól.

Egész másra vártak.

„Az eredményre” – árulta el közönyösen az egyik, nyakában kis cégtáblát viselő úriember. Kiderült, az ÉDV Rt. dolgozói is a tatai edzőközpontban szálltak meg, s szerepelnek a hatodik országos vízműszerelő-versenyen. A Magyarország minden területéről érkező vízszerelők, hibaelhárítók kétnapos viadalon vesznek itt részt, s kedd délután az elméleti vizsgák eredményeit várták.

Persze a vízműszerelő-ver-seny (amely a hatodik és országos) résztvevői jól tudták: ezekben a napokban a magyar nemzeti együttes is Tatán készül a szombati, Törökország elleni Eb-selejtező mérkőzésre. Sokan ki is használták az adódó lehetőséget, és délelőtt, amikor a sajtó képviselői faggatták a játékosait, odaosontak egy-egy futballista mellé, s lefényképeztették magukat a nemzetiszínű melegítőben feszítő labdarúgóval. Persze akadt olyan szaki is, akit inkább a csövek kötnek le, mint a futballisták.

„Láttam, hogy itt lézeng egy-két válogatott játékos, de hogy őszinte legyek, egyiket sem ismerem” – nevetett egy vízműves pólót viselő férfi.

Még hogy lézengtek? Ugyan már! Dárdai Pál ezt alighanem vitatná, hiszen szerinte Bozsik Péter az első néhány napban rendre alaposan meghajtja a keret tagjait.

A nyitó napon háromszor körbefuttatta a társasággal a tavat, igaz, a futásból a szakvezetők is kivették a részüket: Bozsik Péter és Détári Lajos is a játékosokkal tartott, bár a szövetségi edző az első etap után kisebb sérülésre hivatkozva kiállt a csoportból. Akárcsak Molnár Balázs és Sebők Vilmos, akik még a futás előtt jelezték, inkább a Sportkórházat látogatnák meg, mint a tópartot.

A délelőtti edzést megelőzően családias hangulatban töltötték idejüket a labdarúgók. A reggeli után a tárgyalóba vonult a csapat, ahol közös újságolvasás és zenehallgatás volt a program. Eisemann László masszőr ezúttal olasz áriákkal örvendeztette meg a társulatot, amelyből Gera Zoltán hiányzott, hiszen a West Bromwich légiósa délelőtt budapesti sajtótájékoztatójára indult. A távolmaradásért kapott is rendesen a kollégáktól. „Fuss csak az újságírókhoz, mi meg addig néhányszor körberohanjuk a tavat” – viccelődtek a támadó középpályással a társai.

Délután öt óra körül Gera Zoltán is visszaért, s miután Szabics Imre és Kabát Péter felvitte a szobájába a csokikat és üdítőket, amelyeket a büfében vásárolt, a magyar válogatott Bozsik Péter vezetésével gyakorlásra készülődött. A játékosok jókedvűen indultak a pályára, még Tóth Balázs sem panaszkodott, pedig neki lett volna rá oka.

„Az elmúlt napokban legalább tíz óra mínuszban vagyok az alvást tekintve. Fáradt vagyok, nincs ember, aki nálam jobban várná a takarodót” – mondta a Törökországban légióskodó középpályás. – Pedig a többiek sem virrasztó típusok. Este tízkor már mindenki jóízűen aludt.” ---- F ----