Nem nyomorog, hanem szurkol

Péter Zoltán, aki ma a sümegi együttes edzője, volt az első zalai válogatott labdarúgó. És micsoda labdarúgó... Megnyerheti a Zalaegerszeg még egyszer a bajnokságot, sőt újra legyőzheti a Manchester Unitedet, és ismét slágergyanús szurkolói nóta születhet a Zala megyei kocsmák mélyén Koplárovics Béláról, ám a Zalaegerszeg színeiben valaha pályára lépő játékosok közül mégis talán Péter Zoltán volt a legprímább, és az is marad egy jó ideig.

„Szerencsére sokszor tényleg jól ment a játék – mondta a hajdani 28 válogatott mérkőzésén balhátvéd létére négy gólt szerző, 48 esztendős Péter Zoltán. – Annak ellenére, hogy sok szép emlékem maradt a Mezey György-féle válogatottról, a ZTE által 2002-ben kivívott bajnoki cím mindennél többet ér. Sajnálom, hogy nekem hasonló nem adatott meg játékos-pályafutásom során. Az NSZK elleni győzelem csak egy szép emlék a válogatott mérkőzéseim sorában. De ne felejtsük el, hogy én is pályára léptem a 6–0-s szovjet-magyar mérkőzésen, még mielőtt piedesztálra emelnének.”

Rendben, akkor pellengérre állítjuk Péter Zoltánt. Edzőként soha még csak meg sem tudta közelíteni játékos-pályafutása során elért sikereit. Miért is?

„A mai magyar labdarúgás helyzete katasztrofális – vélekedett a szakvezető. – Rendkívül kevés a hátországot jelentő amatőr futballista, és sajnos egyre kevesebb lesz. Ez hogy jön az én edzői eredményeimhez? Mivel csak B-licencem van, vezetőedzőként az NB III-ig érvényes a képesítésem. Márpedig ezen a szinten a játékosok munka után, fáradtan járnak edzésre, már ha egyáltalán járnak. Van nálam Sümegen olyan futballista, aki hetente mindössze egyszer tud lejárni tréningre, ez pedig kevés, így nem lehet fejlődni. Noha voltam többször is másodedzője a Zalaegerszegnek, az az érzésem, hogy bárhol másutt az országban jobban megbecsültek volna, mint Egerszegen... Zala megyében a ZTE mellett csak a másodosztályú Hévíz jegyzett csapat, és ha megüresedik az edzői poszt valamelyik együttesnél, rögtön százötven jelentkező akad. Nem számít a kötődés, így túlságosan nem is bánom, hogy leragadtam az NB III-nál, és nem képeztem magam tovább: 48 évesen igazából már nincsenek nagyobb terveim edzőként.”

Péter Zoltán túl van egy csípőműtéten, amelynek következtében leszázalékolták, így rokkantnyugdíjas. Szörnyű helyzet.

„Ó, nem kell engem félteni – mosolygott a korábbi kedvenc. – Feleségem fodrász, csurran-cseppen Sümegről is valami, úgyhogy nincs okom panaszra. Isten őrizz, hogy azt gondolják Zalaegerszegen, hogy szegény Péter Zoli nyomorog. Kérem, írja le, Péter Zoli abszolút nem nyomorog, megvan mindene, és szurkol a ZTE-nek, hogy az idei szezonban nyerjen újra bajnokságot.”