„Nem vagyok talpnyaló!”

CS. P.CS. P.
Vágólapra másolva!
2006.08.15. 23:49
Címkék
Andrij Sevcsenko, a Chelsea friss szerzeménye a vasárnapi angol Szuperkupa-döntőn megszerezte első gólját új csapatában, majd a találat ünneplése közben csókot nyomott a kék mezre. A jelenet vérig sértette az ukrán csatárt félistenként tisztelő milánói drukkereket, akik hét éven keresztül éltették az idén májusig náluk futballozó klaszszist. London új lakosa a La Gazzetta dello Sport című – milánói székhelyű – lapnak próbálta magyarázni tettét.
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?
Íme, az ominózus jelenet, Andrij Sevcsenko gólöröme ? mindenki döntse el maga: csók volt, vagy nem volt csók?

– Tagadja, hogy megcsókolta a Chelsea-mezt?
– Az egyetlen trikó, amelyet valaha is csókkal illettem, az ukrán válogatott meze volt – mondta Sevcsenko.
– A mérkőzés felvételei mégis azt mutatják, hogy a gólja után felhúzta a pólóját és a szájához emelte.
– Az igazság az, hogy amikor betalálsz az ellenfél kapujába, és ünnepelsz, elfelejtesz mindent, nem gondolod végig, mit csinálsz. Az azonban biztos, hogy a vasárnapi mozdulat nem csók volt: talán felhúztam a mezemet... Tényleg csóknak tűnik, de ez csak egy szimpla gól utáni reakció, esküszöm. Eszembe sem jutott ilyesmit csinálni.
– Azt állítja tehát, hogy a Milan-szurkolók félreértették a mozdulatot.
– Mit gondol, mivel loptam be magam a szívükbe? Tán a gesztusaimmal? Vagy a piros-fekete mezre nyomott csókokkal? Nem, nem emiatt szerettek meg, és még csak nem is azért, mert hűséget fogadtam volna nekik. Kizárólag a pályán nyújtott teljesítményem és a szurkolók iránti tisztelet számított. Hét évet nem lehet kitörölni az ember életéből, a Milan mindig is a szívem csücske marad. Hiába próbálkoznak egyesek, itt nincs miről vitatkozni, nem vagyok talpnyaló!
– Akkor beszéljünk másról: hogy érzi magát Londonban?
– Első benyomásaim fantasztikusak. Valóban gyönyörű a város, különösen a parkjai lenyűgözőek, sajnálom, hogy eddig kevés időm volt turistaként felfedezni. Egyvalami zavar csupán: az esős időjárás.

– Térjünk rá a Chelsea-re: mit gondol edzőjéről, José Mourinhóról?
– Rendkívül intelligens ember, mindig igyekszik megtalálni a hangot a játékosaival. Valamicskét beszél olaszul is, így tud segíteni, hogy az angol nyelvtudásomat fejlesszem, vettem is már tőle néhány órát.
– És mit vár öntől a pályán a nyelvtanára?
– Hogy játsszam elöl, anélkül, hogy túl gyakran visszamennék védekezni. Ez nem az én stílusom, az én hozzáállásom mindig is azt diktálta, ha szenved a csapat, inkább menjek hátra segíteni a többieknek, mint hogy elöl várjam a sült galambot.
– A Szuperkupa-döntőn jobbára csak szenvedett a csapata, és kettő egyre alul is maradt a Liverpoollal szemben. Ön azonban rögtön megszerettette magát a Chelsea-szurkolókkal: góllal mutatkozott be.
– A találatnak én is nagyon örültem, és őszintén sajnálom, hogy végül ez sem bizonyult elegendőnek a sikerhez. Itt volt a visszavágási lehetőség a kétezer-ötös Bajnokok Ligája-döntőért, amikor a Milan színeiben a vesztes oldalon játszottam, éppen a Liverpoollal szemben, ám ez most nem sikerült. Ha azonban azt nézzük, hogy a piros-feketéknél is a Parma elleni vesztes Szuperkupa-döntővel indítottam, a vasárnapi vereséget kedvező előjelnek is vehetjük.
– Tudja-e, kit akarnak az ön helyére szerződtetni a Milannál?
– Ronaldóra gondol? Igen, ő még mindig nagyszerű labdarúgó. De nem tetszik nekem, hogy az én pótlásomról beszélgetünk. „Seva” nem játszik többé a Milanban, felejtsük hát el ezt a témát. A piros-feketékkel való kapcsolatom örökre megmarad, ahogy Olaszországot sem fogom elfelejteni, de értsék meg, Sevcsenko nincsen már ott többé.

Gennaro Gattuso lenyelte a véleményét

Nem hagyta hidegen Andrij Sevcsenko „csókja” egykori milánói csapattársait és edzőjét sem, akik közül volt, aki az ukrán pártját fogta, ám akadt olyan is, aki véleménye kinyilvánítása helyett inkább a hallgatást választotta.
A „megértők” táborába tartozott például Alessandro Costacurta, aki az esetről a következőt mondta: „Ösztönös mozdulatról van szó, a Milan-szurkolóknak nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítaniuk neki. Korábban a piros-fekete mezt is számtalanszor megcsókolta, és nem felejtette el volt klubját. Ha nem hiszik, nézzék meg Seva telefonszámláját: lefogadom, hogy a kimenő hívásainak legnagyobb része milánói.”

A veterán védőhöz hasonlóan védelmébe vette az ukrán támadót Clarence Seedorf is: „Amikor az ember gólt lő, gyakran nem gondol semmire. Andrij a szíve mélyén ma is a Milanhoz tartozik, nem szabad tehát, hogy szurkolóink megbántva érezzék magukat. Mindannyian kívánjunk neki minden jót, abban bízva, hogy a Chelsea-nél is befut, még ha a Milannál elért sikereit nem is tudja felülmúlni.”

Az idézetteknél sokkal élesebb véleményt fogalmazott meg az üggyel kapcsolatban a piros-feketék középpályása, Gennaro Gattuso. Ő csak ennyit préselt ki magából: „Ne kérdezzenek tőlem semmit! Amit gondolok, azt úgysem szabad kimondani.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik