Most megint a helyes úton jár

Valószínűleg akkor is az érdeklődés középpontjába kerül a Jövő SC kiválósága, ha történetesen nem szerzi meg az ezüstérmet, a magyar úszócsapat legnagyobb sikerét aratva ezzel az ötkarikás játékokon. De megszerezte. Gyurta Dániel elképesztő hajrát produkálva, világ- és Európa-bajnokokat maga mögé utasítva az utolsó helyről kapaszkodott föl, és csak a japán Kitadzsima érintette meg előtte a falat. Egy ország örvendezett és tapsolt Daninak, aki fiatal korát meghazudtoló komolysággal és higgadtsággal viselte a hirtelen támadt népszerűséget. A győzelemmel felérő ezüstérem után, aki látta, hallotta, olvasta, beszélt vele, alig hitte el, hogy csak 15 esztendős. Érettséget, magabiztosságot, tudatosságot sugárzott. Sokan az elkövetkező évek Darnyijának, Rózsájának könyvelték el őt, vagyis az új, ügyeletes aranyfelelősnek.

Mellbevágó volt megtudni tavaly, hogy Dani nem indul a montreali világbajnokságon. Azt mondták, nincs jó formában, nem tudott szintidőt úszni. Másodpercekkel elmaradt az athéni idejétől. Nem értettük. Azt vártuk, hogy folytatódik töretlen fejlődése, jöhet a világbajnoki cím, világcsúcs... Ilyen önzőek vagyunk. Csak a sikert akartuk… Nem akartuk elhinni, hogy Gyurta visszaesett. Megtorpant. Az idén tavasszal újra visszatért a remény. Dani jobb időt úszott az országos bajnokságon, mint az olimpiai év ezen időszakában. Ez pedig azt jelenti, hogy az Európa-bajnokságon újra a „régi” Gyurta Dani örvendeztetheti meg a szurkolókat.

– Mikor döbbent rá, hogy kiemelkedő eredményeket érhet el?
– Viszonylag korán. 2001-ben a serdülőbajnokságon 2:19.52-vel győztem. Akkor tizenkét éves voltam. Egy évre rá több mint három másodperccel gyorsabban úsztam, és a felnőttek között Bodor Ricsi mögött a második lettem az országos bajnokságon. Kiss László szövetségi kapitány úgy döntött, hogy noha nem volt meg a szintidőm, kivisz a 2003-as világbajnokságra, amelyen rajthoz állhattam. Talán furcsa, de egy vitatható szabály miatt az Európa-bajnokságon tizenhét éves koromig nem indulhattam – még az ifik között sem. A világbajnokságon viszont fantasztikus idővel, 2:13.63-mal jutottam a középdöntőbe, és végül a tizenharmadik lettem. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, van itt keresnivalóm.

– Ha jól tudom, volt valaki, aki már régóta nagyon bízott a sikereiben...
– Nyilván Széchy Tamás bácsira gondol. Amikor 1999-ben a Sport Plusz SE-hez, Széles Sándorhoz kerültem, akkor Tamás bácsi ott készítette fel Rózsa Norbertet a sydneyi olimpiára. Hallottam, hogy már akkoriban kérdezgette az edzőmet, hogy ki ez a fiú, hogy került ide. Egy idő után pedig engem is elkezdett biztatni, hogy dolgozzak nagyon keményen, és folyamatosan ellátott tanácsokkal, úgy éreztem, nagyon szeretett.

– Tudta akkor tizenegy-két évesen, hogy mekkora egyéniség Széchy?
– Nem kellett tudnom, éreztem. Olyan erő, magabiztosság, mindent elsöprő lendület áradt belőle, hogy nem lehetett nem odafigyelni minden szavára. Ő pedig nem fukarkodott a segítséggel, két-három órán át mesélt, gyakran keresett telefonon, videókat néztünk együtt, elemzett és magyarázott. Olyan volt a kapcsolatunk, hogy bármikor, ha mélyponton voltam, csak felhívtam, és mindig ki tudott mozdítani, újra és újra erőt adott a folytatáshoz.

– Mondhatjuk, hogy ő volt a legnagyobb hatással a fejlődésére?
– Azt nem mondanám, hogy ő volt a legfontosabb, mert nem akarom elvitatni Széles Sándor érdemeit, aki nyolc éve foglalkozik velem nap mint nap. Széchy Tamás inkább az a biztos pont volt, akire mindig számíthattam, mindenképp kulcsszerepe volt abban, hogy eljutottam eddig. Nem mellesleg Széles Sándor is tőle tanulta a szakmát.

– Athén után nem értettük a visszaesést...
– Igazából a pontos okát én sem tudom megmondani. Ugyanúgy edzettem, mint előtte, nem éreztem, hogy bármi gondom lenne. A versenyeken nem jöttek úgy az eredmények, mint korábban. Technikai problémáim is akadtak, ami mellúszásban kulcsfontosságú, egy-egy apró pontatlanság, és teljesen szét tud esni a mozgásom. Mélypontra kerültem. Sokkal nehezebb kezelni a sikert tizenöt évesen, mint gondoltam.

– A márciusi országos bajnokságon és a júniusi Mare Nostru-versenyen mutatott formája alapján úgy tetszik, kezd visszatalálni a helyes útra. Újra az éremesélyesek között emlegetik. Nem nyomasztja a teher?
– Nem törődöm vele, elég jól ki tudom zárni a külvilágot, és csak saját magammal foglalkozom. Újra szeretném megközelíteni az athéni időeredményemet.

– Azt amellyel az elmúlt két Európa-bajnokságon nyerni lehetett...
– Egyelőre nem helyezésben gondolkozom. Saját magam ellen úszom, és ha sikerül a legjobbamat megközelíteni, akkor elégedett leszek. Erre mindenképp szükség lesz, mert elnézve az ellenfeleket 2:11.50 körüli időnél rosszabbal nem nagyon lehet bekerülni a döntőbe.

– Izgul a hazai pálya miatt?
– Nem vagyok izgulós típus, inkább előre örülök. Nekem hatalmas élmény lesz itt versenyeznem, ugyanis annak idején a Darnyi Tamás Úszóiskolában a Szigeten kezdtem úszni.

– Mint Athénban, ezúttal is az utolsó ötven méterre, a nagy Gyurta-hajrára készüljünk?
– Az akkori taktika nem Gyurta-specialitás, ott és akkor ez volt az üdvözítő. Az idei stratégiát majd az előfutamok alapján dolgozzuk ki.

----
Miközben Budapesten zajlik az Európa-bajnokság, viharfelhők is megjelentek a nemzetközi úszósport egén. Pieter van den Hoogenband, a hollandok háromszoros olimpiai bajnoka kampányolni kezdett.

A téma a pénz és a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) viselkedése. Van den Hoogenband kezdeményezése – amely mögé több neves úszó, köztük az osztrák Markus Rogan és az ausztrál Michael Klim is felsorakozott – arra irányul, hogy a nagy sportszervezetek ne hozhassanak döntést a versenyzőkkel kapcsolatos lényegi kérdésekben az érintettek megkérdezése nélkül.

Ennek érdekében azt tervezik, hogy a teniszezőkhöz hasonlóan érdekképviseletet alakítanak. A versenyzők azt nehezményezik, hogy a FINA és a NOB a fejük fölött köti meg a szponzori megállapodásokat, előírja, hogy melyik viadalon milyen támogató emblémája szerepelhet az úszók sapkáján, ellehetetlenítve ezzel, hogy ők egyéni szponzorokkal leszerződjenek. „Ki ad arculatot a sportnak? Az úszók. Akik nem részesülnek azokból a pénzösszegekből, amelyeket a nagy szervezetek rajtuk keresztül keresnek. Nincs részünk a döntéshozatalban, soha nem kérik ki a véleményünket. Ebből elég” – mondta a „repülő hollandi”.

A helyzetet tovább bonyolítja az az indítvány, amelyet az olimpiai közvetítési jogokat birtokló amerikai NBC televíziós társaság vetett fel. Eszerint Pekingben az úszódöntőket reggel rendeznék meg, feje tetejére állítva a hagyományos menetrendet, azért, hogy a finálék az Egyesült Államokban főműsoridőben kerülhessenek képernyőre. Az ügy már eddig is vihart kavart és természetesen Van den Hoogenband is kitért rá: „El tudják képzelni, hogy Justin Gatlin vagy Asafa Powell reggel fussa a száz métert? Legyünk már komolyabbak. Amerika kedvéért felrúgni a teljes programot, a sportág hagyományait? Tönkretenni valakinek az élete legfontosabb versenyét? Mindezt persze nélkülünk, az úszók megkérdezése nélkül, anyagi érdekekből. Méltánytalan a sportolókkal szemben, amit én nem fogadok el...”

Nem egyedi vélemény. Azért reméljük, a vita folytatása csak a sikeres margitszigeti Európa-bajnokság után következik. ----

• Világcsúcs: 2:09.04, Brendan Hansen (amerikai, 2004)
• Európa-csúcs: 2:09.52, Dmitrij Komornyikov (orosz, 2003)
• Országos csúcs: 2:10.75, Gyurta Dániel (2004)
• Európa-bajnoki csúcs: 2:11.37, Davide Rummolo (olasz, 2002)

Európa-bajnokság 2004
1. Paolo Bossini (olasz) 2:11.73
2. Komornyikov 2:12.02
3. Bodor Richárd 2:13.27

Gyurta Dániel évről évre
2002: 2:17.95 (Bécs)
2003: 2:13.63 (Barcelona)
2004: 2:10.75 (Athén)
2005: 2:15.08 (Ostrowiec)
2006: 2:12.38 (Budapest)

Az idei Európa-ranglista
1. Dmitrij Komornyikov (orosz) 2:12.13
2. Gyurta Dániel 2:12.38
3. Kristopher Gilchrist (brit) 2:12.79
4. Loris Facci (olasz) 2:12.92
5. James Kirton (brit) 2:12.97
6. Andrej Ivanov (orosz) 2:13.01
7. Robin van Aggele (holland) 2:13.12
8. Paolo Bossini (olasz) 2:13.74
9. Andrew Bree (ír) 2:14.18
10. Slawomir Kuczko (lengyel) 2:14.47

A szám további magyar indulói

• Bodor Richárd (2:12.76, 2004)
• Molnár Ákos (2:14.89, 2005)
• Financsek Gábor (2:15.09, 2005)