„Csak gratulálni tudok az MTK-nak”

A kék-fehérek nemcsak a roppant szívélyes házigazdák, hanem a riválisok elismerését is kivívták. A fináléban legyőzött „farkasok” neves szakvezetője, Klaus Augenthaler is közéjük tartozott. A játékosként az NSZK-val 1990-ben világbajnokságot nyerő tréner a döntő után nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Csalódott, hogy nem sikerült megnyerniük a négyes tornát?
– Természetesen győzni szerettünk volna, hiszen sportemberek vagyunk, azért futballozunk, hogy lehetőség szerint minden mérkőzést megnyerjünk. Ám ne felejtse el, nekünk is elsősorban a felkészülést szolgálta az itt töltött időszak – felelte Klaus Augenthaler. – Ennek ellenére, mint utaltam rá, jó lett volna nyerni, de sokkal fontosabb, hogy a Bundesligában sikerrel szerepeljünk.

– Tavaly akadtak gondjai a Wolfsburgnak az élvonalban…
– Úgy látom, a játékosok rendkívül motiváltak, és már várják a rajtot. Jó szellemű társaság a miénk, és az elvégzett munka alapján minden esélyünk megvan arra, hogy jobban szerepeljünk, mint az előző idényben. Persze minden a pályán dől majd el, de én úgy érzem, jó úton járunk.

– Játékosai hogyan viselik az edzőtáborozásokat, a bezártságot?
– A csapatnál pszichológusok is dolgoznak, de magam is azt vallom, hogy szükség van ezekben az időszakokban is a kikapcsolódásra, a feltöltődésre. Éppen ezért mentünk el egy raftingtúrára, a hasonló kalandok kikapcsolnak mindannyiunkat, és segítik a feltöltődést, illetve a ráhangolódást a következő edzésekre. Az ilyen összetartásoknak ugyanis összekovácsoló erejük is van. Egyébként jót nevettünk az egyik játékoson – a nevét nem árulom el –, mert kiderült, nem tud úszni, ezért rá a vadvízi evezés közben nagyon kellett figyelnünk.

– Visszatérve a tornára: mi a véleménye a döntőről?
– Azt gondolom, hogy kiegyenlített mérkőzést játszottunk a magyar csapattal, nem volt sok helyzet a találkozón, nem is volt igazán látványos a játék, de a felkészülés ezen időszakában ez érthető. Annak a döntetlen ellenére is örültem, hogy viszontláttam azokat a begyakorolt elemeket, amelyeket átvettünk az elmúlt hetekben.

– Ön is láthatta, az MTK rendkívül fiatal játékosokból áll, akiknek gyakorlatilag nincs is nemzetközi rutinjuk, mégis ellenfele tudott lenni a Wolfsburgnak. Mit gondol a magyar csapatról?
– Tényleg nem udvariasságból mondom, de az MTK-n látszott, hogy tudatos munkát végeztetnek a játékosokkal. Észrevettem én is, hogy rendkívül fiatal játékosokból áll az együttes, beszélgettem a vezetőkkel, és tudom, hogy Magyarországon kiváló utánpótlás-akadémiát működtetnek. Csak gratulálni tudok az MTK utánpótlásához, ahogy a fiatalokat nevelik, és ahhoz is, hogy már az ifjú labdarúgókat is képesek beépíteni a felnőttcsapatba. Úgy vélem, hogy ha ezen az úton haladnak tovább, sok szép sikerben lesz még részük, és nem csak ilyen felkészülési tornákon, hanem nagyobb presztízsű eseményeken is.

– Egy kicsit térjünk ki a német futballra, annál is inkább, mert nemrégiben fejeződött be Németországban a világbajnokság. A Nationalelf bronzérmét sikernek értékeli?
– Egy világbajnokságon csakis a győzelem számít. A harmadik helyezéssel én nem igazán tudok mit kezdeni. De a jó hangulat miatt így is emlékezetes marad ez a vébé.

– Bár tizenöt évig a Bayern Münchenben futballozott, talán ön is rossz szemmel nézi azt a folyamatot, amely a német klubfutballban zajlik. Arra gondolok, hogy a bajor sztárcsapatnak évek óta szinte nincs ellenfele a Bundesligában. Mit gondol, vannak-e, illetve lesznek-e káros hatásai a német futballra ennek a folyamatnak?
– A szurkolók, a futballt szerető német nézők, a szakma és talán sok kollégám nevében őszintén remélem, minél hamarabb vége szakad a müncheniek sorozatának, és monopolhelyzetének. Ez ugyanis nincs jó hatással a német labdarúgásra. Pontosabban fogalmazva: én már elképesztően unom a Bayern sikereit.