Az európai elitsorozat következő kanyarjában a magyar bajnok DVSC-TEVA vetélytársául rendelt macedón Rabotnicski Kometal nem csupán színében (piros), de „őstörténetében”, valamint a legfrissebb, bajnoki címkét viselő futballhistóriás fejezetekben is rokon vonásokat mutat a hajdúságiakkal.
Sportosan elegáns: Georgi Jovanovszki a focihoz és a divathoz is ért
Sportosan elegáns: Georgi Jovanovszki a focihoz és a divathoz is ért
Egyfelől vasutas klub, másrészt az utóbbi két idényben maga mögé utasította mezőnyt, benne a legnépszerűbb macedón csapatot, a szintén szkopjei Vardart, és a papíron második számú fővárosi gárdát, a Szloga Jugomagnatot (mellesleg utóbbi tavaly egy osztállyal alább is szállt...).
„Megvalósítottuk célunkat, továbbjutottunk, s a DVSC ellen is ezt tűztük ki célként. Európában nincsenek beláthatatlan különbségek a csapatok között, azaz bár a magyar bajnok a párharc esélyese, okozhatunk meglepetést. Eddig csak a Dudelange elleni mérkőzésre koncentráltunk, itt az ideje, hogy a magyar aranyérmesre vessük tekintetünket” – mondta a korábban szövetségi kapitányként is tevékenykedő tréner, Georgi Jovanovszki.
A klasszikus jugoszláv iskola macedón „vadhajtásaként” a legpontosabban szívós, masszív, robotoló csapatként jellemezhető a Rabotnicski, amely a nyáron elvesztette támadójátékának egyik kulcsfiguráját, nevezetesen a befejezőembert: a bajnokságban 13 találatig jutó Blaze Ilijoszki a dél-koreai Incsonhoz szerződött. Ennek megfelelően az augusztus 2-i szkopjei visszavágón ha fergeteges hazai rohamokra nem is feltétlenül, de a hűvös (vagy inkább pokoli) fogadtatásra érdemes felkészülnie Supka Attila társulatának: a barátságosnak bajosan nevezhető balkáni atmoszférát a fontosabb meccseken összejövő 15 ezer szurkoló garantálja.
A védelmet a 24 éves kapus, Tome Pacsovszki irányítja, mindazonáltal ebben a csapatrészben a 34 éves bekk, Zoran Jovanovszki szava a törvény. Valahol érthető is a „királyság”: 35 alkalommal játszott a válogatottban, ezeken a fellépéseken négy gólt szerzett, megfordult a macedón etalonklubokban, a Vardarban és a Szlogában, és légiósként sem esett hasra. Igaz, tisztában volt képességeivel, s beérte a svéd Helsingborggal és a török Samsunsporral. Válogatott kerettag az évekig Horvátországban – Hajduk Split, Rijeka – szolgáló 27 éves Miroslav Weiss (a macedónok Vajsz változatban jegyzik a nevét). Ugyancsak a horvát bajnokságból érkezett a kameruni középpályás, Armand Dubois Jankep, aki zsenge életkora dacára (az év végén tölti be a 21-et) már a francia Bordeaux, valamint a Varteks és a Slaven Belupo mezét is magára ölthette.
Sztojancse Ignjatov a kamerunit is soraiban tudó csapatrész mindössze 170 cm magas, háromtüdejű vezére, 14 válogatott találkozójánál pillanatnyilag érdekesebb adat, hogy fáradhatatlan védőjátéka mellett 98 bajnokin 23 góllal segítette a Rabotnicskit. A „vízhordó” héroszok azonban a legritkább esetben azonosak az adott csapat legjobbjának tartott futballistájával, így a megtisztelő titulust illetően egyelőre – mivel nem láttuk – el kell fogadnunk, hogy az az albán nemzetiségű Adrijan Nuhijit illeti, bár a két válogatottság jogos szkepticizmust ébreszthet az olvasóban.