Csak a bizonytalanság biztos

„Zöld az Isten!”– harsogta az ország fele 2004-ben a Ferencváros 28. bajnoki címét ünnepelve. Két éve még az égiek segítségéről beszéltek az emberek, mostanság meg arról, hogy az egész világ összeesküdött az ország legnépszerűbb csapata ellen. A népharag persze nem kímél senkit, a fradisták többsége a sajtóra, a licencbizottságra, no meg a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetőire dühös. Ellenséget látnak mindenkiben, pedig a képlet egyszerű: a 107 éves, oly sok dicsőséget megélt FTC ellehetetlenült, mára nincs pénz a kasszában, ennélfogva foci se nagyon. Vannak viszont hűséggel, a végsőkig kitartó szurkolók, játékosok és vezetők, akik bár tudják, közel a szakadék, mégis valamiféle csodában bízva remélik, hogy nem kell megélni azt a szégyent, melyet elődeiknek soha. Pedig valljuk be, könnyen bekövetkezhet, hogy a csapatot a második vonalba irányítják.

„Már az edzőmeccsektől is eltiltotta a licencbizottság a Ferencvárost!” – kiáltotta dühödten és döbbenten az Üllői úti lelátón az Állami Pénzverde irányába szombaton délelőtt egy zöld-fehér mezbe öltözött szurkoló. Az elkeseredett fradista, látván az üres pályát, valószínűleg azt hitte, hogy elmarad a román Jiul Petrosani elleni felkészülési mérkőzés, pedig csupán arról volt szó, hogy késtek a petrozsényiak (a románok útközben elakadtak az M3-ason).

A mérkőzés, ha félórás késéssel is, de elkezdődött, a ferencvárosi szurkolóknak azonban ezúttal nem lehetett sok örömük: a románok gyorsan, agresszíven futballoztak, próbára téve Lipcsei Péterék tűrőképességét és az egyébiránt kiválóan bíráskodó Mocsári Tamás jóindulatát. Mint ahogyan minden rosszban, a szombati vereségben is van valami jó. Az FTC vezetőedzője, Gellei Imre szerint az ehhez hasonló gyors iramú mérkőzésekre lenne leginkább szükségük a ferencvárosi fiataloknak a fejlődéshez, mert ez többet ér mindenféle edzésnél.

Gellei Imre örök optimista, pedig kevesen cserélnének vele mostanában. A mesteredzőnek, no meg Tepszics Ignác sportigazgatónak köszönhető, hogy egyáltalán még együtt van a csapat, hogy nem széledtek szét a játékosok. Gellei Imre minden pedagógiai érzékét latba vetve szakmailag és morálisan is hat a futballistákra, a sportigazgató pedig ígérgetéseivel, a még meglévő hitével próbál segíteni. Mert bizony Tepszics Ignác a legnagyobb bajok közepette is biztos benne, hogy a hét közepére megoldódnak a gondok. Részletekről persze nem beszél, csak sejteti, napról napra, óráról órára változik a helyzet, s pozitív irányba mozdulnak a dolgok. Hogy így van-e, nem tudni, annyi viszont bizonyos, hogy Bojan Lazics, akinek július végén jár le a szerződése, valamint az elmúlt szezonban a Tatabányában futballozó Deme Imre is kész a megállapodásra, s mert hétfőtől Leandro ismét az Üllői úton készül tovább (lásd keretes írásunkat), van remény egy ütőképes csapat kialakítására. Ráadásul a legfrissebb információk szerint a korábbi ferencvárosi középhátvéd, a legutóbb Portugáliában légióskodó Dragóner Attilla is kész elfogadni a klub ajánlatát.

Persze az MLSZ elnökségét, ezzel együtt Kisteleki Istvánt csupán a száraz tények érdeklik. Ők semmi másra nem kíváncsiak, csak a szerződésekre, a kifizetett számlákra, a várható és realizálható bevételekre és a bankgaranciákra. Ha ezen a téren valóban konkrétumokkal szolgál a Ferencváros vezetősége, akkor a zöld-fehér klub megmenekülhet, ha nem, akkor...

Ám talán jó jelnek vehetik a fradisták, hogy információnk szerint a szerdai elnökségi ülés előtt újra értekeznek a licencbizottság tagjai.

FERENCVÁROS - JIUL PETROSANI (román) 0–1 (0–1)
Üllői út, 200 néző. V: Mocsári
FTC: Kemenes – Bognár Zs., Takács Á. (Ferencz), Balog Z., Laczkó Zs. (Kovács G.) – Bartha (Bölcsföldi), Deme, Lazics (Gyömbér), Lipcsei, Szalai T. (Horváth D.) – Jovánczai (Fitos)
PETROSANI: Hotoboc (Moltescu) – Scarlatache (Panaitescu), Kalai (Ilie), Mihart, Lungam (Dimu) – Paclesan (Dramici), Mircea – Voicu (Galdeamu), Paledcu (Militaru), Petre – Ionich (Borza)
G: Voicu