Canna, a hajlíthatatlan Nádszál

Fabio Cannavaro vasárnap a berlini Olimpiai Stadionban ölti magára századszor az olasz válogatott azúrkék mezét. A világbajnoki finálé természetesen a 33. évét taposó védő pályafutásának csúcspontja lesz, ám ő a döntőbe jutásnál fontosabbnak tartja, hogy ezzel teljesítette fiának, Christiannak tett ígéretét. A papa még a világbajnokság kezdete előtt megígérte, július 9-én együtt lesznek a német fővárosban, csak éppen a gyerek a nézőtéren, Fabio pedig a zöld gyepen…

Fabio Cannavaro vérbeli nápolyi srác, Loggetto negyed sikátoraiban nőtt fel, éjjel-nappal az utcán rúgta a labdát. Meghatározó élménye az 1990-es világbajnokság Argentína–Olaszország elődöntője, amit a nápolyi San Paolo Stadionban játszottak, s amit tizenegyesekkel a dél-amerikaiak nyertek meg. Fabio természetesen a Napolinak szurkolt, de azért nem annyira, hogy – ellentétben sok ezer honfitársával – a nápolyi hőst, Diego Maradonát felvonultató argentin válogatottat támogassa…

A Napoliban 1993-ban mutatkozott be élvonalbeli meccsen, a válogatottban pedig négy évvel később, Cesare Maldini kapitánysága idején. A mester adta neki máig érvényes becenevét. Canna – magyarul nádszál – méltó az elnevezésre: a viharos szélben, vagyis az ellenfél csatárainak nyomása alatt olykor hajladozik, de el sohasem törik.

Az 1998-as franciaországi világbajnokságon a norvégok ellen a nála húsz centivel magasabb Tore-Andre Flo őrzését bízták rá. Az olasz áttetszően kék szemeiből eltűnt a játékos fény, becsületbeli ügynek tekintette a feladatot, s a skandináv jegenye egyetlenegyszer sem tudott fejelni a mérkőzésen.

„Gyorsaság és időzítés kérdése az egész” – mondta a régi és új emlékek apropóján szerényen Cannavaro, akinek most nem kisebb feladat jut, mint megállítani Zinedine Zidane-t és Thierry Henryt. A mottó azóta is változatlan, és ez emeli a játékost a világ összes védője fölé. Itt, Németországban is. Az elődöntőben két olyan mentése akadt, amikor a világ túlsó végéről indulva futotta be és szerelte le Miroslav Klosét, illetve Lukas Podolskit. A rossz nyelvek szerint a bravúros tisztázásokra az olasz védelem amúgy szellős működése kényszeríti a csapatkapitányt, aki Paolo Maldini visszavonulása után örökölte meg a karszalagot… Semmit sem elvéve Gianluigi Buffon zsenialitásából, ha nem Cannavaro dolgozna a pályán a világ legjobb kapusa előtt, akkor a döntő előtt aligha mondhatná el magáról a Juventus mágneskezű Gigije, Canna klubtársa, hogy „...ezen a világbajnokságon egyetlen ellenfél sem rúgott nekem gólt”.

Az elődöntő után szerda hajnali négyig tartott a szolid, de határozott ünneplés az olaszok szálláshelyén, még Romano Prodi miniszterelnök is beállt a fiúk közé énekelni az O, sole miót.

Ha minden jól megy, vasárnap éjjel is kiszűrődik majd az olasz táborból néhány nápolyi dal…