A kapitány nem adja fel

Feledhetetlen a kép: szurkolók ezrei kísérik, várják, ünneplik a portugál csapat buszát, amint az az edzőbázisról a Luz-stadionba hajt. A 2004-es Európa-bajnokság döntője előtt a portugál televízió élőben közvetítette egy órán át, miként halad a csapatbusz a lisszaboni aréna felé, s mindenütt tömegek álltak az út mellett zászlókat lengetve, s amikor egy hídon gurult át a busz, a híd alatt halászok csónakjai kísérték integetve Figóékat.

Nos, ehhez képest péntek késő délután legfeljebb száz portugál szurkoló várakozott izgatottan a stuttgarti stadion azon bejáratánál, amelyhez a bronzmeccs előtti utolsó edzésre érkeztek „Európa braziljai”.

Az emberek szeretete többet ér a pénznél is

A csapat nagy tekintélyű vezetőedzőjét, a négy évvel ezelőtti világbajnok Brazília egyetlen versenyben maradt képviselőjét már korábban kihozták a pályára a portugálok sajtófőnökével együtt, hiszen a meccsnap előtti kötelező sajtótájékoztatóját kellett megtartania a Gottlieb-Daimler Stadion sajtókonferencia-termében.

Az újságírók szinte végig arról faggatták az edzőt – mégha ez nem is tartozik szorosan véve a szombati német–portugál mérkőzéshez –, hogy marad-e a válogatott élén, vagy a rázúduló ajánlatok valamelyikét elfogadja. A tréfás kedvű szakember először bejelentette, hogy valóban a szombati lesz az utolsó meccse jelenlegi beosztásában, majd miután kellőképpen megfagyott a levegő a teremben, mosolyogva hozzátette: „...hiszen a világbajnokság végén lejár a szerződésem, amelyet vagy újabb követ, vagy nem.”

Nem dőlt még el tehát semmi, bár a brazil edző szavai inkább azt sugallták, hogy maradna, hiszen leszögezte, hogy bár egy-egy klubcsapat lényegesen többet tudna fizetni, mint a portugál szövetség, nem ez a szempont lesz a döntő: „Csak az számít, hogy elégedett legyek a körülményekkel, márpedig Portugáliában szeretik az emberek a válogatottat, talán engem is elfogadnak, úgyhogy igen, szívesen maradnék.”

A mexikói felkérést diplomatikusan cáfolta

Amint Luiz Felipe Scolari egyszerűen megfogalmazta, az őszszel vagy valamelyik klub élén küzd majd a bajnoki címért, vagy pedig a portugál válogatottal készül a 2008-as Európa-bajnokságra. Egyúttal cáfolta azt a felvetést, hogy a mexikói válogatott szövetségi kapitánya lesz, s erről már meg is egyezett a közép-amerikaiakkal („...aki ezt a munkát kapja, örülhet, mert kitűnő játékosai vannak Mexikónak” – mondta udvariasan a mexikói tévésnek).

Arra a kérdésre, hogy a feltehetően szomorkás csapatát miként lehet motiválni a harmadik helyről döntő meccsre, Luiz Felipe Scolari elmondta, hogy már a franciák ellen elveszített elődöntő lefújása óta azon dolgozik kollégáival, hogy játékosai elfelejtsék a kudarcot, és kellőképpen tudjanak koncentrálni a németek elleni mérkőzésre, amelyet nagyon fontos lenne megnyerniük. Ebben a munkában – mondta – nagy segítségére van az egyik pályaedző, aki kitűnő humorával és remek tréfáival mindent megtesz, hogy felrázza a csapatot.

Cristiano Ronaldo díjat érdemelt volna


Rákérdeztek arra is, hogy mit szól Lukas Podolski díjához, amelyet a vb legjobb fiatal futballistájaként kapott. Nos, amint az várható volt, a brazil szakember kijelentette, ha rábízták volna a választást, bizony Cristiano Ronaldónak adta volna a díjat (erről lapunk 5. oldalán is olvashatnak).

„Tudom, hogy külföldön nem a legjobb mostanában Cristiano Ronaldo megítélése, de megérdemelte volna ezt a jutalmat, hiszen fantasztikusan játszott, és a jövő egyik legnagyobb futballistája válhat belőle” – mondta a portugál szövetségi kapitány, aki ugyanakkor udvariasan elismerte, hogy Lukas Podolski is megérdemli a díjat, mert pompás játékos. Általában nagy az udvariaskodás portugál részről a meccs előtt, Luiz Felipe Scolari megköszönte a csapatát sokáig buzdító német szimpatizánsok segítségét is, elmondta, hogy egymást tisztelő edzők és sportemberek összecsapása lesz a szombat esti meccs, amely csak a pályán hoz majd kemény csatát, valójában jó értelemben vett barátságos találkozó lesz.

---- N ---- &