Ami biztos: nem kezdő

– Hogy van?
– Köszönöm, jól. Sőt, nagyon jól – mondta az egészségtől kicsattanó, a válogatottnál régebben csupán a Juventust szolgáló támadó (a torinói klubban 1993-ban, a squadra azzurrában 1995-ben debütált). – Alig várom, hogy edzhessek, legszívesebben, mint gyerekkoromban, reggeltől estig fociznék.

– Az nem rontja el a hangulatát, hogy keveset játszik?
– Szívesebben lennék kezdő, persze, mint csere, de egyrészt Marcello Lippi döntését maximálisan tiszteletben tartom, másrészt, ha kapok tizenöt-húsz percet, akkor nem durcáskodnom kell, hanem a rendelkezésemre álló idő alatt bizonyítani, hogy a csapat hasznára vagyok.

– Legutóbb ezt tette: ahogy a németek ellen a „pipába” helyezte a labdát, az káprázatos volt.
– Nekem is tetszett! Bevallom, rég örültem annyira gólnak, mint kedd este. A találatnál azért fontosabb volt, hogy nyertünk, miként azt sem bántam, hogy utána rögtön lefújták a meccset…

– A másik elődöntőben kiknek drukkolt, a portugáloknak vagy a franciáknak?
– A franciáknak, ez egyértelmű. Sok barátom játszik abban a csapatban, örülök, hogy velük találkozunk a fináléban.

A klubkudarcok után itt a javítás esélye

– Mintha nem is a világbajnoki döntőt, hanem a Juventus edzését várná a világ: a torinói együttest nyolc játékos képviseli majd vasárnap, öt „innen”, három „onnan”.
– Látják, ilyen erős a Juve! A viccet félretéve: az elmúlt évünk klubszinten nem sikerült igazán jól, a bajnokságot vélhetően nem nyerjük meg a botrány miatt, a Bajnokok Ligája-győzelemről szintúgy lemaradtunk, most itt az esély, hogy kárpótoljuk magunkat.

– Csak közbevetőleg: mit gondol, jövőre is tele lesz klasszisokkal a Juventus?
– Nem gondolok semmit erről, legalábbis egyelőre nem. Leghamarabb hétfőn akarok foglalkozni ezzel az üggyel.

– Ha visszasorolják a harmadosztályba a csapatot, akkor is marad?
– Erre a kérdése mindig ugyanazt válaszolom: egy lovag sosem hagyja el szíve hölgyét.

– Zinedine Zidane elhagyta, amikor a Real Madridhoz igazolt…
– Az ő esete más, mint az enyém. Én tizenhárom éve kötődöm a Juvéhoz, szinte mindenem ez a klub. Zizounak amúgy is köszönettel tartozunk, amit az együttesért tett, azzal elérte, hogy mindig jó szívvel gondoljunk rá. Boldog vagyok, hogy korábban egyszerre viseltük a fekete-fehér dresszt.

– Vasárnap ön kékben, ő pedig fehérben lesz…
– Hogy ellenfélként találkozunk, amiatt nem változik a véleményem: még ma is Zidane a numero uno!

– Hat esztendeje, az Európa-bajnoki döntőben „numero due” lehetett volna, ha…
– Nincs ha! Azt a mérkőzést elveszítettük, Franciaországé lett az arany, a miénk pedig az ezüst.

– Eszébe jut még az a meccs? Vezettek egy nullára, és akadt két nagy gólszerzési lehetősége is…
– Ha kérdeznek róla, eszembe jut… Néha máskor is. De most nem a kétezres Eb-fináléra, hanem a kétezer-hatos vb-döntőre készülök. Ez egy új történet lesz.

– Sejti már, hogyan végződik?
– Az egyik válogatott ünneplésével. Ami biztos: remek öszszecsapás lesz.

– Nem csoda, hogy nem tippel, az elődöntő előtt német sikert jósolt, aztán „mégis” megverték a hazaiakat?!
– Tudja mit, akkor a franciák győzelmére voksolok… ---- Z ---- &