A német sztár összetört világa

Michael Ballack öregszik...
A Dél-Afrikában rendezendő 2010-es világbajnokság idején már a harmincharmadik születésnapján is túl lesz. Persze a krisztusi kor nem akadálya a világraszóló sikernek: a világbajnoki döntős franciáknál a kapus Fabien Barthez, a centerhalf Lilian Thuram, az egyik „szűrő”, Claude Makelele és a karmester Zinedine Zidane is túl van már ezen az életkoron. Mindazonáltal nem lesz könnyű dolga az egykori NDK területén, Görlitzben született középpályásnak, ha maradandót akar alkotni.

Michael Ballack pechsorozata nem is a négy évvel ezelőtti világbajnokságon kezdődött, hanem ugyanazon év májusának idusán, a glasgow-i Bajnokok Ligája-döntőben, a Hampden Park több mint ötvenezer nézője előtt. Mert bár szinte végig a Bayer Leverkusen játszott fölényben a Real Madrid ellen, Zinedine Zidane-nak a 45. percben lőtt varázslatos ballábas „röptególja” kialakította a végeredményt, a 2–1-es spanyol sikert, a Michael Ballack vezérelte német csapat ugyanis hiába tett meg mindent, már nem tudott kiegyenlíteni.

Másfél hónappal később jött a távol-keleti világbajnokság döntője, amelyet Brazília és Németország vívott – Michael Ballack nélkül. A tornán addig már három gólt szerző, s pazar formában futballozó irányító a Dél-Korea elleni elődöntőben összeszedte második sárga lapját, s ezért ki kellett hagynia a végül 2–0-ra elveszített finálét (az persze rekonstruálhatatlan, mi lett volna az eredmény, ha ő is játszik…).

A jelenleg is zajló németországi világbajnokságot a kispadon kezdte Michael Ballack, mert néhány nappal a Costa Rica elleni, június 9-i mérkőzés előtt vádlisérülést szenvedett. S bár egy nappal a találkozó előtt játékra jelentkezett Jürgen Klinsmann-nál, a csapatfőnök Tim Borowskit állította be a csapatba azzal a felkiáltással, hogy nála csak az léphet pályára, aki legalább negyvennyolc órával a szóban forgó mérkőzés előtt egészségesen jelentkezik játékra. Így a középpálya stratégája lemaradt a látványos 4–2-es német győzelemről, viszont ölelkezése a szövetségi kapitánnyal – amit a televízió jóvoltából százmilliók láthattak– egyértelművé tette: nincs feszültség kettejük között.

Lengyelország ellen azonban már ott volt a pázsiton, miként az összes további találkozón, azaz Ecuador, Svédország, Argentína és Olaszország ellen is, de… Nem remekelt: a megszokottnál kissé hátravontabban nem jutott annyi lehetősége a lövésekre, s főleg egyik erősségére, a fejesekre. Egy szó mint száz: eddig még nem rúgott gólt a németországi világbajnokságon.

És persze döntő nélkül: a keddi, dortmundi elődöntőben Olaszország teljesen megérdemelten győzte le 2–0-ra Németországot. A világ leggólveszélyesebb középpályása – ahogy annak idején az előző szakvezető, Rudi Völler nevezte Michael Ballackot – hetven válogatott mérkőzéssel és a nemzeti színekben szerzett harmincegy góllal most egy időre a klubfutball felé kénytelen fordulni vigaszt keresve.

A gólerős középpályás május 15-én 2009-ig szóló szerződést írt alá a Chelsea csapatához, heti 120 ezer fontos (48 millió forintos) fizetés fejében – a Bayern München 31 millió fontot (12 milliárd 400 millió forintot) kapott a londoniaktól, mivel a középpályásnak élő szerződése volt a kivásárlása előtt a bajorokkal.
„Meg akarom nyerni a Chelsea-vel a Bajnokok Ligáját” – jelentette ki a sztár. Van is rá esélye: a vele együtt Frank Lampardot, Claude Makelelét, Michael Essient, Joe Cole-t felvonultató középpályássor – amelyből még ki is kell hagyni valakit helyhiány miatt – alighanem a legerősebb a világon.

Persze a válogatott előtt is nagy kihívás áll: a 2008-as osztrák–svájci Európa-bajnokság, amelynek megnyerését most már elvárja a német publikum.
Végtére is a „Klinsmannschaftot” a hazai sajtó – azzal, hogy a fiatal alakulat két év múlva érhet a csúcsra – már most kikiáltotta Eb-esélyesnek.
Michael Ballack talán akkor kapja meg az utolsó esélyét...