Friss pizza remek pincérekkel

„Két pizzával akartam itt megjelenni, de tiszteletben tartom a legyőzött ellenfelet – mosolygott Fabio Cannavaro, a squadra azzurra csapatkapitánya (sokak szerint a meccs legjobbja), aki szerdán délelőtt találkozott a sajtó képviselőivel. – Szerintem azért jutottunk tovább, mert sikerült erőt merítenünk a német sajtó szidalmaiból és az otthoni eseményekből, a bundabotrányról érkező hírekből. A győzelem elsősorban Lippi mester érdeme, aki egy bizonyos ponton négy csatárral játszatott minket, ezzel is jelezve, hogy mennyire megváltozott a mentalitás az olasz futballban. A berlini döntőben századszor leszek válogatott, de csak akkor tudok majd felhőtlenül ünnepelni, ha megnyerjük a finálét. Teljesen közömbös, hogy ki lesz az ellenfelünk, győznünk kell.”

A szurkolók között óriási a lelkesedés. A nagyvárosok terein tízezrek nézték a kivetítőket, a meccs lefújása után pedig százezrek özönlöttek az utcákra, hogy megünnepeljék a döntőbe jutást. A tifosók zászlókkal, dudákkal, kereplőkkel felszerelkezve ordítottak hajnalig, s egyenként éltették a dortmundi hősöket.

„Szerda este pizzát ettem, és közben a németekre gondoltam– viccelődött Francesco Totti is, aki nem volt hajlandó kitérni arra, hogy valóban visszavonul-e a vb után. – Erősebbek voltunk, mint ellenfelünk, majdnem végig mi irányítottunk. Egy hónapja azt mondtam, olasz–portugál döntőre számítok, ez most sincs másképp. Remélem, a döntőben gólt szerzek, de ne emlegessék, hogy a fináléban összejöhet a Totti, Del Piero staféta: staféta az olimpián van, nem a focivébén.”

Tottival ellentétben Gianluigi Buffon nem volt annyira magabiztos: „A hatvanadik perctől készültem a tizenegyesekre, ráadásul Jürgen Klinsmann sorban vitte le azokat a játékosokat, akikből felkészültem. A két kapufánk után biztos voltam benne, hogy a szerencse elpártolt mellőlünk, de tévedtem. Ne ünnepeljünk, mert még semmit sem nyertünk.”

Andrea Pirlo viszont máris ünnepel: a FIFA őt választotta a meccs legjobbjának, ráadásul megvalósította gyerekkori álmát: „Amióta az eszemet tudom, mindig arról álmodtam, hogy világbajnoki döntőt játszom.

Most végre elértem, de nem állhatunk meg itt: nyernünk kell a fináléban is.”

Végül említsük meg, hogy a kedd este az olasz televíziózás történetében is rendkívüli volt: a felmérések szerint a hosszabbítás nagy részében a bekapcsolt televíziókészülékek 98 százalékán a meccset nézték, átlagosan pedig 23 766 000 nézője volt a találkozónak. ---- M ---- &