Ali Daei már 2010-re készül

Zászlókat, sálakat lobogtató, doboló, éneklő szurkolók, jókedvű és gólokra váró semleges nézők. Az előzetes várakozások szerint Angolának kellett volna támadnia, hisz az afrikai csapatnak még volt matematikai esélye a továbbjutásra. Ha a portugálok rúgnak egy hármast Mexikónak, akkor a derék angolaiaknak elég, ha mondjuk Akwá tarkójáról bepattan a labda Mirzapur hálójába.

Ehhez képest jóval veszélyesebben játszottak az irániak, különösen Ali Daei veszélyeztetett, ám szó sem volt heves rohamokról. Pedig jött a hír a csoport másik meccséről, hogy előbb egy, aztán már két góllal vezetnek a portugálok, így Angola előtt óriási esély nyílt meg, de ez sem doppingolta különösebben Luis Oliveira de Goncalves kapitány fiait, akik fáradtan, tompán és körülményesen szőtték támadásaikat. Nem csoda, hogy az első félidő gól nélküli döntetlennel zárult, ami miatt inkább az irániak bosszankodhattak, hiszen tőlük láthattunk több futballra emlékeztető és a világbajnokság színvonalához méltó momentumot. No, ebből sem volt sok: egy-egy csel, hosszú lőtt passz, veszélyes kapu elé ívelés.

Az első játékrész egyébként több mint ötven percig tartott: az angolai Mateus sérülése miatt mindössze 23 percet töltött a pályán, hogy aztán hordágyon búcsúzzon a 2006-os németországi világbajnokságtól. A második félidőben valamelyest izgalmasabbá vált a játék, de a meccs ezzel együtt is pályázhatna a világbajnokság legunalmasabb kilencven perce titulusra. Az angolaiak értesülve a portugálok vezetéséről, nagyobb sebességre kapcsoltak, és egy óra elteltével a vezetést is megszerezték. Volt nagy örömmámor a pályán, no meg a lelátón is, de Irán sem adta fel, és megérdemelten egyenlített. A hátralévő időben mindkét csapat megpróbálta kicsikarni a győzelmet, de maradt az igazságosnak mondható döntetlen. Túl sok szakmai észrevételt fölösleges hozzáfűzni ehhez a mérkőzéshez.

A főszereplők is úgy voltak vele: itt lehettek a vb-n, a világ róluk is beszélt, és ez mindennél többet ért számukra. Az pedig külön érdekesség, hogy az irániak 37 éves labdarúgója, Ali Daei már most azt nyilatkozta: készül a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra, akkor mindössze 41 esztendős lesz. Ha minden jól megy, ott is ő vezeti majd csatába a perzsa sereget. Az angolaiak felkészüléséről egyelőre nincs hír, ők most még csak búcsúzkodnak...

Lefújás után: csúnya foci, büszke edzők

Branko Ivankovic, az iráni válogatott szövetségi kapitánya:
„Mi irányítottuk a játékot, megérdemeltük volna a győzelmet, játékosaim szívvel-lélekkel futballoztak. A kiesés ellenére öszszességében elégedett vagyok.”

Luis Goncalves, az angolai válogatott szövetségi kapitánya:
„Nem volt elég intelligens a játékunk ahhoz, hogy megőrizzük előnyünket, de büszke vagyok a csapatra. Csúnya focit láthattak a nézők, a döntetlen igazságos eredmény.” ---- A ---- A