Óraműpontossággal

Az afrikaiak a gyorsaságukra építették a taktikájukat, átengedték a kezdeményezést a svájci válogatottnak, de amint megszerezték a labdát, máris meglódultak előre, és a két csatárt keresték az átadásokkal. Ezzel szemben Svájc a széleket rohamozta, szeretett volna a togói védelem mögé jutni és onnan veszélyes helyzeteket kialakítani a kapu előtt. Egy ilyen akció aztán eredményre is vezetett, a hátvédek nem tudták követni a labda mozgását, és a középen egyedül maradó Alexander Frei vezetést szerzett. Nem mondhatni, hogy érdemtelenül, de az igaz, hogy a togóiak igen pazarlóan bántak a lehetőségeikkel, azaz Svájc kizárólag annak köszönhette előnyét, hogy kevesebb helyzetéből egyet kihasznált, míg az afrikaiak pontatlanok voltak a kapu előtt. Pedig a gól után még mezőnyfölényt is kiharcoltak, Emmanuel Adebayort nemigen tudták tartani a svájciak, de sehogy sem jött össze az egyenlítés. A játékvezető is nagyot tévedett a kárukra, amikor a togói csatár bukatatásáért nem ítélt meg tizenegyest, tehát az eredmény cseppet sem tükrözte a játék képét.

A második félidő első fele azonban kétségkívül a svájciaké volt. Felpörgették a játékukat, bátran vállalkoztak egyéni akciókra és lövésekre is, és ezzel a saját kapuja elé szegezték a togói csapatot. Növelhették volna az előnyüket, ám vagy Kossi Agassa védett remekül, vagy pedig a lövések, ha olykor csak néhány centiméterrel is, mindig elkerülték a kaput. A játékrész derekán szabadult ki az afrikai együttes a szorításból, és ettől fogva nagy erőfeszítéseket tett az egyenlítés érdekében.

Ugyanakkor ez nem jött rosszul Svájcnak, hiszen a nagy erővel támadó ellenfél hátsó alakzata fellazult, és így lehetőség nyílt gyors ellentámadások vezetésére.

Változatos, élvezetes és jó volt a mérkőzés, mindkét kapu előtt több izgalmas pillanat adódott, de gólt csak Svájcnak sikerült elérnie. Az afrikai játékosok a végére kicsit el is fáradtak, nem tudták fokozni a tempót, és ez is a svájciak malmára hajtotta a vizet. Összeségében valóban a jobb csapat nyert, és az európai együttes közel került a továbbjutáshoz, bár a következő körben nem lesz könnyű dolga Dél-Korea ellen.

Otto Pfister, a togói válogatott szövetségi kapitánya:
„Svájc remekül használt ki kettőt kevés helyzete közül. Nem lehetünk elégedettek, de alapvetően azért vagyunk itt a vébén, hogy tanuljunk a jobbaktól.”

Jakob „Köbi” Kuhn, a svájci válogatott szövetségi kapitánya:
„A kétgólos győzelem nagy reményekkel kecsegtet minket, mert így a csoport záró meccsén nem feltétlenül kell nyernünk. Nehéz találkozó volt, két remek és erős csatára van Togónak.”

---- 16. perc: Magnin húzott el a bal szélen, remekül adott középre, az érkező Barnetta önzetlenül kapásból visszapasszolta a labdát a berobbanó Freinek, aki egy védőt megelőzve jobb belsővel, hat méterről a kapuba lőtt.
0–1
35. perc: Adebayor tört be a svájci tizenhatosra a balösszekötő helyén, már túljutott Philipp Degenen, aki azonban hátrafelé nyújtva a lábát buktatta a togói támadót. A játékvezető, ahelyett, hogy büntetőt ítélt volna, továbbot intett – ez nagy hiba volt.
88. perc: Lustrinelli gurította le a labdát a jobbösszekötő helyére felfutó Barnettának, aki habozás, állítgatás nélkül, a tizenhatos sarkáról jobbal laposan úgy lőtte ki a jobb alsó sarkot, hogy a labda a kapufáról vágódott a hálóba.
0–2 ---- Ha jobban belegondolunk, már az is kisebbfajta csoda, hogy a togóiak egyáltalán játszanak, meg az is, hogy Otto Pfister ül a kispadjukon. A 68 éves, kölni illetőségű szakember edzői karrierje során mindig is vonzotta a balhét. Svájcban kezdte pályafutását, 1959 óta tart fenn lakást Zürichben, de aztán a fejlődő országok felé vetette a sors.

Mielőtt Togo felkérte volna a válogatott élére, nyolc országban volt szövetségi kapitány! A lista: Ruanda, Felső-Volta (ma Burkina Faso), Szenegál, Elefántcsontpart, Zaire, Ghána, Bangladesh és Szaúd-Arábia.

A Svájc–Togó meccs szünetében meginterjúvoltam néhány togói és kongói kollégát. A kongói azt mondja: hazugság, hogy Otto Pfister iszákos lenne (egyébként az sem lenne csoda, ha alkoholizmusra adta volna a fejét, Graham Greene szerint sem lehet mást csinálni a trópusokon egy fehér embernek, mint inni…), derék ember a német, csak rosszakarói próbálják besározni.

A togói tévé munkatársa – miután szikrázó szemmel közli, hogy a paraguayi bíró két tiszta tizenegyest nem adott meg csapatának az első félidőben – közelebb hajol hozzám, és megsúgja: nem a FIFA fenyegetése bírta rá a játékosokat és Otto Pfistert arra, hogy kiálljanak Svájc ellen. Az ok sokkal prózaibb: a togói kormány az utolsó pillanatban elküldte a csapatnak a vb-szereplésért járó fizetséget. Igaz, csak fejenként 75 ezer eurót (20 millió forintot) – 155 ezret (40 millió forintot) követeltek Emmanuel Adebayorék –, de ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megjöjjön a játékkedvük. Azonban futballozni nem tanultak meg: 2–0-ra kikaptak Svájctól. ---- A Bayer Leverkusen futballistája kiemelkedően futballozott Togo ellen. Először is sokat futott, védekezett és támadott egyszerre. Átadásai pontosak voltak, az első svájci gólnál önzetlenül ő adta a gólpasszt Alexander Freinek. A hajrában szép gólt lőtt, amellyel végképp eldöntötte a három pont sorsát. ----