Ragyogóan küzdött a magyar válogatott

„Ezeknek cintányérjuk is van. Megőrülök!” – szólt egy csodálkozó hazai néző a kezdés előtt, látva, hogy a húszfős cseh szurkolói csoport kürtökkel, sípokkal, dobokkal, különböző csörgőkkel, zörgőkkel és egyéb zajkeltő eszközökkel felszerelkezve rendületlenül biztatja kedvenceit. Ugyanúgy, mint egy héttel korábban Svitavyban. Ezúttal azonban konkurenciájuk akadt. A magyar drukkerek sem maradtak ugyanis csendesek.

Végre meccs volt, a szó legjobb, legnemesebb értelmében. A vendégek – csakúgy, mint néhány napja Csehországban – ezúttal is jól nyitottak, de a kőkemény és pontos magyar szervák néha megoldhatatlan feladat elé állították a rivális legjobb mezőnyembereit. Az első szett közepén megvillant a magyarok titkos fegyvere.

Kovács Zoltánról, a Dunaferr 20 éves, 205 centi magas centeréről van szó, aki a betegeskedő Gelencsér Balázst helyettesítette a kezdőcsapatban. De még hogy!

Az első szett után három pont állt a neve mellett, az egyiket – a legszebbet – úgy szerezte, hogy lesáncolta a csehek kiismerhetetlen centerzsenijét, Mártin Léblt, akit a magyarok az idegenbeli meccsen képtelenek voltak tartani. Ezúttal azonban az olasz Perugia középjátékosa volt tehetetlen. És nem is egyszer! Magyarország válogatottja kevés hibával röplabdázott, rákényszerítette akaratát riválisára. Az első játszma hajrája már semmiféle izgalmat nem tartogatott, a sima 25:18-as részsiker egyértelműen bizonyította: a csehek verhetők!

A „papírforma” egyébként egyértelműen a magyarok győzelmét sejttette, hiszen a televízió élőben közvetítette a meccset. Hogy mi az összefüggés? Az elmúlt másfél hónapban minden tévés mérkőzés magyar sikerrel zárult, amit nem közvetítettek, az pedig rendre vereséggel.

A második felvonásban még agresszívebben kezdtek a csehek, akik korábbi tapasztalataik miatt leggyakrabban Mészáros Dömötört vették célba, mind a nyitások, mind az ütések során. Az olasz Montichiari profija egy hete bizony nem brillírozott, ezúttal azonban szinte hibátlanul játszott. Minden labdát pontosan a feladó, Koch Róbert kezére varázsolt, rendkívüli alázattal, pontosan, lendületesen röplabdázott.

2:0-ra vezetett a magyar gárda, de a legnehezebb feladat ekkor még hátravolt. Befejezni a mecscset, megnyerni a harmadik felvonást.

A vendégek megint egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak, úgy szerváltak és mezőnyöztek, mint Svitavyban, ahol simán legyőzték a magyar csapatot.

Mészáros keze is megremegett néhányszor, magyar szempontból hamar elúszni látszott ez a szett. Hétpontos hátránynál (11:18) már csak a hazai játékosok hittek a feltámadásban. De ők nagyon! A parádés felzárkózás eredményeként 26:26-nál még a játszmaveszteség nélküli győzelem is lehetségesnek tűnt, egyetlen magyar nyitásfogadási hiba elég volt azonban a cseh részsikerhez.

A mondás igaz: nincs új a nap alatt. Erről a szombathelyi közönség is meggyőződhetett, hiszen a negyedik szettet is ugyanazok a játékelemek döntötték el, amelyek a korábbiakat. A nyitások és a szervafogadások. 20:20-nál ismét kezdődhetett az idegek kíméletlen harca, amelyet ezúttal a mieink bírtak jobban. Győztek, ezzel továbbra is esélyesek a csoport első helyének megszerzésére, a közvetlen továbbjutásra.

Demeter Győrgy, a magyarok szövetségi kapitánya
Óriási csata volt! A csehek ezúttal is remekül játszottak, mi pedig ragyogóan küzdöttünk, jobban nyitottunk és fogadtunk, mint egy hete.

Igor Prielozny, a csehek szövetségi kapitánya
Nincs semmi titok, a magyarok sokkal jobbak voltak, mint egy hete, mi pedig rosszabbul játszottunk. A negyedik szettet is megnyerhettük volna, de a végeredmény így igazságos.