Cseh meccs, Cech-mez

A ghánai nemzeti lobogót díszítő jelkép nyomán „fekete csillagoknak” becézett csapatban Michael Essien a vezér. Hogy a hétköznapokon az érte egy éve 38 millió eurót (10 milliárd 300 millió forintot!) fizető Chelsea-t erősítő középpályásé az első és az utolsó szó, azt a kölni aréna alagsorában is tapasztalhattuk: míg a társak sietve felpattantak a buszra, ő két angol újság, valamint a Nemzeti Sport kérdéseire felelgetett.

– Egy edzőmeccsen elért siker után is illik gratulálni, hát még most, hogy legyőzték Csehországot!
– A többiek nevében is köszönöm, remélem, ezzel a diadallal nemcsak Ghánának, hanem egész Afrikának örömet szereztünk! – villantotta ki hófehér fogsorát egy nagy mosoly kíséretében a találkozó legjobbjának választott futballista, aki lapunk tudósításában is 7-es osztályzatot kapott a játékára. – Csodálatos volt ez a kilencven perc.

– A lelátóról is úgy tűnt…
– Uraim, szórják a bókokat… Valóban jól játszottunk, de legyünk őszinték: a mérkőzés másként alakult volna, ha nem találunk be mindjárt az elején az ellenfél kapujába. Asamoah Gyan gólja a legjobbkor jött, mi megnyugodtunk, a csehek pedig kezdhettek idegeskedni.

– Annyi helyzettel, amennyit kidolgoztak, világbajnokságot lehetne nyerni.
– Az igaz, hogy számos lehetőséget elpuskáztunk, viszont ne feledjük: ki is kell alakítani ezeket a helyzeteket. A világ élvonalába tartozó Csehország ellen nem kevés ziccerünk volt, és ez azért a dicséretünkre válik.

– A kapufára lőtt büntető után sem akart nyugtatóért nyúlni?
– Akkor már nálunk volt az előny, a rivális védőjét kiállították, minden szinten fölénybe kerültünk, mi okom lett volna az aggodalomra?

– Mondjuk, egy Rosicky-villanás, és máris egy egy.
– Ez benne volt a pakliban, hiszen a futballban bármi megtörténhet, és mégis: egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy meg kell osztoznunk a pontokon. A már említett tizenegyest követően sem álltunk vissza, hogy őrizzük a vezetésünket, inkább mentünk előre, nyomás alatt tartottuk a cseheket, és ennek meg is lett az eredménye: a második gólunk mindent eldöntött.

– Csak a továbbjutást nem…
– Jó kis kalamajkát okoztunk, ugye? De ha nem haragszanak meg, engem nem az érdekelt, hogy már a második forduló után biztossá váljon, Olaszország és Csehország lép tovább. Ghána sorsa mindennél jobban izgatott.

– Nem zavarta, hogy a szakma Csehországot tartotta a találkozó favoritjának?
– A lényeg az volt, hogy mi, ghánai játékosok tudjuk, képesek vagyunk legyőzni az ellenfelet. Minden tisztelet megérdemel a cseh gárda, mert ahogy tíz emberrel küzdött, az példaértékű – még számunkra is.

– Azért ön is jó példával járt elöl: a mezőny legjobbja lett.
– Életem végéig büszke leszek erre a címre, de a csapatunkból bárkire voksolhattak volna.

– Ön kit emelt volna ki?
– Ghánát! Vagy Petr Cechet. A végén meg is súgtam neki, hogy kiválóan védett. Ahogy a Chelsea-ben szokott…

– Láttuk, vele cserélt dresszt a végén.
– Nem beszéltük meg, ám szerettem volna, ha az ő mezét viszem haza. Örülök, hogy Londonban olyan klubtársam van, mint Petr.

– Nem sajnálja, hogy nem rúgott gólt neki?
– Talán jobb is így. Haragudjon csak Gyanra és Muntarira…

– Mit gondol, a harmadik csoportkört követően is ennyire jókedvű lesz?
– Szeretném, ha hasonló hangulatban nyilatkozhatnék. Félreértés ne essék, nem csupán mókából és kacagásból áll az életünk, az edzéseken megfeszülünk azért, hogy egy-egy találkozó után mosolyoghassunk. Az Egyesült Államok ellen rettentően nehéz dolgunk lesz, nehezebb, mint az olaszok és a csehek ellen volt.

– Bizony, fordult a kocka: Ghána az esélyes.
– Jól hangzik. És talán így is van, de ezt a többieknek nem mondom… A lényeg az, hogy jussunk tovább, mert ezzel nemcsak Ghánának, hanem egész Afrikának szerzünk örömet. ---- A Ghána–Csehország mérkőzés után a stadiontól mintegy kilométernyire hagyott autóhoz sétáltam. Igyekeztem „kilépni”, így eshetett meg, hogy lehagytam egy nagydarab Essien-mezes ghánait, aki rám is nézett, midőn elhaladtam mellette. Röpke ötlettől vezérelve elújságoltam neki: az imént beszéltem Michael Essiennel.

„Tényleg? És mit mondott a testvérem?” – kérdezte rezzenéstelen arccal, mire a jobb lábam beleakadt a balba. Ám még mielőtt hasra estem volna attól, hogy Essien fivérével baktatok Köln egyik utcáján, már folytatta is: „Nagyon jó futballista az öcsém, és nagyon jó ember is. Én Németországban élek, ő Angliában, emiatt ritkán találkozunk. Büszke vagyok rá, büszkébb, mint bárkire. Hát még akkor milyen büszke leszek, amikor a világbajnoki döntőben képviseli Ghánát. Mert ugyan valamelyik európai válogatott mellett mindenki Brazíliát várja a fináléba, jobb, ha tőlem tudod, Ghána jut el odáig. Berlinben találkozunk!”

Búcsúzóul megkértem, írja le nevét: Ackum Kwesi. Még azt is hozzáfűzte, a maga 47 évével 24 esztendő választja el a 24. születésnapját decemberben ünneplő Michaeltől. Útban hazafelé eszembe jutott, ez még testvérek között is nagy idő, így biztos, ami biztos alapon utánanéztem Essienék családfájának. Nos, ezek szerint Michaelnek négy testvére van, ötödikként, utoljára jött a világra. Alice, Gladys, Joyce és Diana előzte meg – négy lány…

No most vagy engem csaptak be, vagy Essien papa titkol valamit Michael és a szűkebb család elől, vagy Ghánában mindenki testvére mindenkinek. Ha Berlinben összefutok Ackum Kwesivel, kiderítem. ---- Ghána
ACCRA DAILY MAIL: „Ghána történelmet írt”
A lap tudósítói kiemelik, hogy a „fekete csillagok” a Csehország elleni szenzációs 2–0-s győzelmükkel óriási örömet szereztek hazájuknak. A nagyon fontos három pont megszerzésével ugyanis esélyük nyílt a nyolcaddöntőbe jutásra, de már most is minden ghánait büszkeséggel tölt el a labdarúgók szereplése – egy vereség és egy győzelem után.

Csehország
NEDELNI BLESK: „Rettenet...”
A lap egyáltalán nem szépít a történteken, s úgy fogalmaz: Csehországot egyszerűen sokkolta a ghánai csapat ellen elszenvedett váratlan vereség. Véleményük szerint a jól játszó ellenfél mély gödörbe taszította a cseh válogatottat, s kíváncsian várják, hogyan tud majd ebből a gárda kikászálódni az utolsó csoportmecscsen.

NEDELNI SVET: „Mindenki hibás”
Bosszankodnak a lap szakírói, ugyanis a Ghána elleni vereség miatt csökkentek a cseh válogatott továbbjutási esélyei. Az eredmények úgy alakultak, hogy most már a csoportból bármelyik gárda bejuthat a nyolcaddöntőbe. Nem kertelnek: Csehország teljes válogatottja rosszul játszott, de Karel Brückner szövetségi kapitány is hibáztatható a gyenge támadójáték és a bizonytalan védőmunka miatt.