Leányfalun a Kemény-fiúk

„Arra, amerre a tömörülés van” – válaszolja, és mutatja ujjával az irányt a leányfalui strand pénztárosa.
Takaros kis fürdőhely sok medencével, közel a Dunához, s mert a Római-parton rendezte be főhadiszállását a magyar férfi vízilabda-válogatott, harmadszor ruccant át tréningezni a községbe. Nos, tömörülést nem láttunk péntek délelőtt, az emberek tisztes távolból figyelték a mozdulatokat, leterítve törölközőiket a nagymedencét bekeretező pázsitra.

„Valami edzés van” – mondja egy arra ballagó idős pár mit sem sejtő, a sportban vélhetően járatlan férfitagja, eközben Kemény Dénes éppen a faltól falig tempózás sebességét ellenőrzi. Hiába nevezzük tehát pihenőnapnak, csak a meccstől menekültek meg csoportelsőségükkel a Világkupa első három fordulójában brillírozó játékosok. „Nem fakultatív a tréning, komolyan gyakorlunk délig. Utána hajóval visznek el minket Szentendrére ebédelni, délután súlyzózás, majd jakuzzi, fürdés szerepel a programban”– újságolja a szövetségi kapitány.

A reggeli tévéműsorban láttam először azt a reklámot, amelyben véradásra buzdít a kapitány és három játékosa. Kemény Dénes még nem látta, de megjegyzi, ideje volt már leadni, hiszen még januárban szántak rá egy teljes délutánt, hogy felvegyék. Nos, ha a magyar csapat fölényére gondolunk, túlzás lenne azt állítani, hogy vérüket adták volna pólósaink a három kiütéses győzelemért. A szakvezető annyiban pontosít, hogy adtak, de még maradt bőven. S hogy remélt-e ekkora magyar tudásfölényt?

„Benne volt a pakliban, igaz, egyenletesebben is el lehetett volna osztani a különbséget, úgy, hogy már az első félidő után vezetünk három góllal. Persze így sem rossz, de a kihagyott helyzeteket nem tudjuk meg nem történtté tenni. Ugyanaz a játékos az egyik napon belövi, a másikon kihagyja, aminek nyilván pszichés okai vannak.”

Az új csapatszerkezet alapvetően jól vizsgázik, és bár csak három mérkőzésen tesztelhette együttesét, Kemény Dénes vállalkozott az értékelésre:
„Nem volt még ellenpróba, de nekem tetszik, amit eddig láttam. Kényszeredetten is tehetnék a dolgukat, de úgy látom, mindenki boldogan alkalmazkodik az új játékfelfogáshoz. Igazából az Európa-bajnokságon mérhetjük le, miként válik be, de utána is van még két évünk Pekingig. Ha szükséges, még az Európa-bajnokság után is változtathatok, ha úgy látom jónak.”

Kásás Zoltán edző azt magyarázza, hogy egy olyan jó csapat, mint a magyar, bármikor, bármilyen szabályváltozáshoz rugalmasan tud alkalmazkodni, elő tud állni valami váratlannal, amivel őrületbe kergeti az ellenfelet. Garancia erre a játékosok képzettsége, sokoldalúsága.

Elárulja, hogy Varga Dánielt vigasztalnia kellett, mert két mérkőzésen is kipontozták, azaz esetében kísért a montreali világbajnokság. Idősebb Kásás azzal nyugtatta, hogy előbb-utóbb neki is megtalálják a helyét, ahol a leghatékonyabban tudja segíteni az együttest.

Az úszást követő falazás, majd fórgyakorlás után a szokásos autogramosztás, közös fényképezkedés következik, aztán irány a hajó és az ebéd. Csak az a kanadai, Vancouverből hazaérkező hatvanas férfi marad hoppon, aki HUN feliratú úszónadrágot szeretne vásárolni. Negatív választ kap, mert hogy ilyen csak a csapatnak van.