Úszik a boldogságban

Nem mintha bármi szégyellnivaló is lenne abban, hogy egy alig visszavonult élsportoló ismeri a paso doble vagy éppen a slowfox lépéskombinációit.– Igyekszem az élet ajándékait értékükön kezelni, sem alá-, sem túlértékelni őket. A tényekkel nem lehet vitatkozni: a Szombat esti láz döntőjét 2.6 millióan nézték, hatvanhétezer ember szavazott élő adásban csak ránk, vagyis a szurkolóink hatszor meg tudták volna tölteni a Papp László Sportarénát. Nem vagyok benne biztos, hogy ennél többen látták az atlantai győzelmemet 200 vegyesen – mosolyodik el a néhány nap múlva harminckettedik születésnapját ünneplő Czene.– Ha valaki képes e jelenség feldolgozására, akkor az ön: szociológusi diplomát szerzett Phoenixben az Arizonai Állami Egyetemen…
– És most teszek még erre egy utolsó, ötödik évet a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdász-szociológusi szakán, posztgraduális képzés keretében. Nem hiszem egyébként, hogy túl sokat kellene ezen rágódnom, az elmúlt néhány hét izgalmas periódusa volt életemnek. De szerintem ugyanezt mondaná kedvesem, egyszersmind táncpartnerem, Bánhidi Petra is.
Aki különben ugyanúgy sportember, ahogyan Attila: az argentin tangó világbajnoka! S huszonhat évesen még karrierje javában tart.
– Kétezer-négy július 27-én ismerkedtünk meg – idézi fel a bájos lány az életét meghatározó találkozást. – A helyszín a Hajós Alfréd Uszoda volt, s a többi már kettőnk történelme. Ami a táncversenyt illeti, mindkettőnket felkértek, külön-külön, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy csakis együtt vágunk bele!

– A látottak alapján Attila tánctudása aligha marad el úszótehetsége mögött…
– Hihetetlenül gyorsan tanul, olyan az agya, akár a szivacs, és veleszületett mozgáskészsége van. Élmény vele táncolni, még akkor is, ha leszámítjuk a szerelmet…

– Egyébként mennyire sport a versenytánc?
– Teljesen. Itt is vannak világversenyek, én például a 2003-as világbajnokságon, Riminiben lettem első argentin tangóban.
Az Adriai-tenger partján fekvő olasz város – minő sorsszerűség – Attila életében is fontos szerepet játszott.
– Én egy évvel később, 2004-ben nyertem Riminiben szenior-világbajnokságot. Igaz, nem valamelyik latin táncban, hanem 200 méteres vegyes úszásban – veszi vissza a szót Czene. – Kettőnk élete amúgy is tele van kapcsolódási pontokkal. Például azt is kiderítettük, hogy mi már hat évvel ezelőtt találkoztunk egyszer, sőt én még egy lovagias ügybe is keveredtem Petráért, csak akkor és abban a pillanatban ez nem hagyott mélyebb nyomot bennem.

– Riminiben milyen idővel győzött?
– Két perc tizenegy másodperc körül úsztam, tizenkét másodperccel lassabban, mint Atlantában…

– Tényleg: a minapi zajos táncsiker mennyiben befolyásolhatja a karrierjét?
– Szerintem nem sokban. Én már korábban eltökéltem, hogy a sportdiplomácia, sportpolitika területén kamatoztatom tapasztalataimat és tanulmányaimat. A Nemzetközi Úszószövetség, a FINA sportolói bizottságának vagyok a tagja, tavaly pedig a margitszigeti junior úszó Eb-n helyszíni műsorközlőként dolgoztam – azt mondják, nem is rosszul. Ez a mostani kiruccanás a showbusiness világába csak múló epizód volt az életemben vagy inkább az életünkben. Olyannyira, hogy éppen most mondtuk le azt a felkérést, amely a legnézettebb magyar talkshow-tól, a Fábry Showdertől érkezett. Megnyertük a táncversenyt, egy darabig foglalkozik még velünk a sajtó, aztán minden visszazökken a rendes kerékvágásba. És ez így is van rendjén.