Mindenki ünnepelt

A Rákóczi szurkolóit, futballistáit és vezetőit sohasem szerették még ennyire Kaposvár határain túl, mint Rákospalotán. A REAC örökké lelkes szpíkere pedig sohasem örült még enynyire az ellenfél drukkereinek, mint szombaton. Mikrofonjával a kezében járkált fel és alá a pályán tíz perccel a kezdés előtt, és nem győzte megköszönni a vendégdrukkereknek, hogy megnyerték a múlt heti, Vasas elleni mérkőzésüket (az nem zavarta, hogy a csapat nyert, és nem a szurkolók, de ez most tényleg édes mindegy), amellyel véglegessé vált, hogy a sárga-kékek bent maradtak az élvonalban.

Nagy siker ez az első osztályban a legszerényebb költségvetéssel működő újonc csapattól. Főleg úgy, hogy két olyan riválist előztek meg (a Vasast és a Pápát), amelyeknél pénzzel mindig teli volt a kassza ebben az évadban.

Néhány héttel ezelőtt a REAC-nál azt remélték, hogy az utolsó fordulóban a Kaposvár ellen még lesz esélyük a bent- maradás kiharcolására. S lám, annak ellenére, hogy ebben tényleg kevesen hittek Palotán, mégis úgy készülhettek erre a találkozóra, hogy tét nélkül lépnek majd pályára. Így aztán békés meccsre készültek a csapatok, afféle jutalomjátékra.

A mérkőzés első félidejében azonban hiába meresztettük a szemünket, valamiért mégsem láttunk önfeledt, felszabadult futballt. Igaz, a hazaiak már rögtön a kezdés után megszerezhették volna a vezetést, de ezt követően ritkán forogtak veszélyben kapuk. Az iram sem volt öldöklő, ám furcsa módon mégsem fulladt dögunalomba a meccs. A mezőnyben ugyanis akadtak szép megoldások, volt néhány jó lövés, és ez most elég volt mindenkinek.

A gól persze hiányzott, de más nem.

A szünetre egyre sűrűbbek lettek a felhők, s mire a játékvezető jelt adott a második félidő megkezdésére, elkezdett esni az eső. Nem telt el három perc, s a szemerkélés valóságos zuhataggá változott, aztán pedig már égszakadás volt Rákospalotán. Írhatnánk szakmai elemzést erről a meccsről, boncolgathatnánk a két csapat taktikáját, de egész egyszerűen lehetetlen volt, mert mindent a borzalmasra fordult időjárás határozott meg. Hirtelen mintha sötétben játszottak volna a labdarúgók, de nemcsak a látási viszonyok romlottak, értelemszerűen az esőtől a pálya is csúszóssá, futballra szinte alkalmatlanná vált. A nézők menekültek, amerre láttak, csak a két csapat játékosai és az edzők maradtak a helyükön, na meg az a néhány tucatnyi szimpatizáns, akik tényleg a legutolsó pillanatig kitartottak csapatuk mellett. Ám hogy ne csak időjárás-jelentést írjunk, jegyezzük meg azt is, hogy három gól esett a második félidőben, s mindegyiket a Kaposvár rúgta, amely jobban alkalmazkodott a gyorsan megváltozott körülményekhez. Három szép góllal (Zsolnai Róberté volt a leglátványosabb) a Rákóczi eldöntötte a mérkőzést, és megérdemelten szerezte meg a három pontot. Mivel ennek a mérkőzésnek már nem volt tétje, a REAC nem bánta annyira a vereséget, azt viszont igen, hogy a mostoha időjárás elmosta a meccs utánra tervezett helikopterbemutatót, igaz, a lézershow nem maradt el. ---- M ---- &