A DVSC tovább harcol az aranyéremért

Éppen tíz másodperce tartott a mérkőzés, amikor Dancs Rolandhoz pattant a labda. Mármint az addig guruló labda pattant fel a kispesti középpályás térdére, aki már nem tudott korrigálni az időközben elindított lövőmozdulaton, és térdével a tervezettel éppen ellenkező irányba küldte a labdát. Néhány szurkoló fogta a fejét, a józanabbak azonban látták, hogy mindez egyértelműen a kispesti futballpálya hibája volt, és nem a játékosé.

Nem véletlen ez a kiragadott jelenet: a mérkőzés előtt volt alkalmunk személyesen bejárni a Bozsik Józsefről elnevezett stadion gyepét, így magunk is tapasztalhattuk, amit egyébként mindenki tud: katasztrofális, szörnyű, lesújtó állapotú fű (rét?) ez, futballra teljesen alkalmatlan. Tudjuk, hogy a Kispestnek rengeteg gondja van, saját vezetői marakodnak, mégis érthetetlen, hogy akár az MLSZ, akár a liga illetékesei hogyan minősíthetik ilyen játéktérrel futballra alkalmasnak ezt a pályát. Ugyancsak személyes tapasztalat, hogy légvonalban legfeljebb két-háromszáz méterrel arrébb, a Katona utcában található a Gránit-pálya, amelyről nem állítható, hogy gondosan karbantartják, de a Honvéd és a Debrecen játékosai sírtak volna örömükben, ha olyan gyepszőnyegen játszhattak volna a Honvéddel.

Higgyék el, mindez nem túlzás, ezen a pályán, amelyen óriási pocsolyák, gödrök, füvet hírből sem ismerő területek találhatóak a két kapu között, voltaképpen értelmetlen futballról írni, minden esetlegessé, kiszámíthatatlanná válik, itt még a technikailag tökéletesen képzett futballistákból álló csapat is alaposan megizzadna – hát még ezek a magyar futballisták.

Legfeljebb annak örülhettek a Honvéd-szurkolók az első félidőben, hogy az élvonal legfiatalabb játékosaként bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban az U17-es válogatott alapembere, Debreczeni András, aki tősgyökeres kispesti... Arról azonban ő sem tehetett, hogy Benjamin nevű csapattársa szörnyű ütemben próbálta terelni Madar Csabát, a becsúszásnak tizenegyesrúgás lett a vége, és Igor Bogdanovics meg is szerezte a vezetést a bajnoki cím védőjének. A gól után kiegyenlítetté vált a mérkőzés, amelyen a két csapat hasonló hadrendben próbált futballozni. Csobánki Ádám kapufája volt a félidő legszebb jelenete, és cseppet sem ironizálunk, amikor azt állítjuk, a fedezetnek az volt a szerencséje, hogy a levegőben került hozzá a labda – ha előtte gurul, aligha találja el így...

Tekintettel arra, hogy a pálya minőségében látványos javulást nem ígért a szünet, nem lehetett derűlátóan tekinteni a második félidő elé.

Érdekes jelenetnek lehettek szemtanúi azok, akik végignézték ezt a mérkőzést a helyszínen vagy éppenséggel a Duna TV közvetítésének jóvoltából a televízió képernyője előtt ülve. A hajrában Hanacsek Attila játékvezető magához intette az egymással kakaskodó Ibrahim Sidibét és Benjamint, és ahogy az futballmérkőzéseken néha szokás, megnyugtatta, rendre utasította őket. Mégis olyan komikusan festett az egész. A tar játékvezető magyaráz a két színes bőrű légiósnak? Milyen nyelven folyhatott a társalgás? Hogy értette meg magát a bíró?

Volt idő elmélkedni ilyesmin (is), illetve gondolkodni azon, vajon milyen beavatkozással lehetne javítani valamelyest a talaj minőségén, a mérkőzés ugyanis nem volt annyira magával ragadó, hogy a semleges szemlélődő csak és kizárólag a meccsel foglalkozzon. A Honvéd megpróbálta feljebb tolni a védőállásait, és megvoltak a lehetőségei az egyenlítő gól megszerzésére, míg a Debrecen meglehetősen erőtlenül próbálta megszerezni a számára oly fontos bajnokit végképp eldöntő második gólt. Mindenesetre a Loki uralta a mérkőzést, érződött, hogy a vendégek szeretnék valahogy túlélni ezt a kilencven percet.

Érdekes volt megfigyelni, hogy a debreceniek sokkal többet szabálytalankodtak, mint a hazaiak, és lényegesen többször állították meg őket leshelyzetben. A hajrában pályára lépett a Bp. Honvédnál egyébként pályaedzői minőségben tevékenykedő Borgulya István is, aki azzal kezdte, hogy jókorát rúgott a földön fekvő Bernáth Csabába, ám sem ezzel a megmozdulással, sem későbbi játékával nem tudott segíteni csapatán.

Becsülettel küzdött a kispesti csapat, de ezúttal ezen az estén érvényesült a papírforma, a jobb erőket felvonultató Debrecen megérdemelten szerezte meg a három pontot, és szorongatja így továbbra is a tabellát vezető Újpestet, s a Loki így harcban maradt az aranyéremért. ---- M ---- &