„Nem kell a Savona sapkája”

A Savona vízilabdacsapata nem az első példa arra, hogy a bajnoki cím, tetejébe a nemzetközi vizeken learatott babérok ellenére szétszalad a közösség. Ami biztos, hat játékos, így a kapus Francesco Ferrari, valamint Bogdan Rath, Alekszandar Sapics, Viktor Jelenics, Angelo Temellini, no meg Kásás Tamás is távozik. A magyar válogatott csapatkapitánya szerda este érkezett haza, és a csütörtök esti edzésen csatlakozott a már egy hete a Világkupára készülő kerethez. Laza úszással indított, míg a többiek nála korábban érkeztek, ők kondizással kezdtek. „Fürdőgatyád van?” – kérdezte széles mosollyal Molnár Tamás még a Hajós uszoda előtt a rég nem látott csapatkapitányt, aki megnyugtatta: „Van.”

– Hány órát utazott tegnap? – kérdeztük immár mi Kásást.
– Tíz órát, ahogy mindig szoktam.
– Fáradt?
– Nem vészes, jól vagyok. Hosszú volt az idény, de még hosszabb is lehetett volna, ha bejutunk a bajnoki fináléba. No mindegy, lényeg, hogy itthon vagyok, hazajönni mindig szeretek.

– Hogy búcsúzott el Savonában? Megy vagy marad?
– Úgy jöttem el, hogy nem játszom többet itt, nem kell a Savona sapkája.
– Mi az új állomás? Recco, Brescia vagy Eger? Legalábbis ezt hallani.
– Nem tudom még, hol folytatom. Azt megerősíthetem, hogy a Recco és a Brescia is megkeresett, de csak a bajnoki döntő befejezése után térünk vissza a kérdésre. Ami az Egert illeti, januárban valóban beszéltem Gerendás György edzővel, de sokkal több nem történt. Majdnem száz százalék, hogy maradok Olaszországban.

– Savonában összeomlott a vár, sorra távoznak a játékosok. Miért?
– Nem véletlenül. Személyes és szakmai okok, illetve az uszodaprobléma vezetett idáig. Nem voltak méltóak a körülmények, amióta el kellett hagynunk a savonai uszodát, és az albisolaiba költöztünk. Ez utóbbi nyitott, télen igen hideg és szeles. A régi uszoda helyére tervezett új létesítmény építése pénzhiány miatt leállt, bizonytalan, mikor készül el.
– Mi a többi ok?
– Például nem igazolt posztra a klub, egyetlen centerrel, Raffaele Onofriettivel játszottunk. Ha kellett, Sapics helyettesítette, vagy én indultam be. Aztán sokan nem értettek egyet az edzővel, Claudio Mistrangelóval – bevallom, én is köztük voltam. Még sohasem fordult elő, hogy ne tudtam volna kijönni a tréneremmel. A vezetőség számlájára írandó, hogy tavaly elengedte Märcz Tomit és Harry van der Meert – szerintem hibás döntés volt, nem voltak elég jó cseréink. Mindent elárul, már hónapokkal ezelőtt tudatosult a legtöbb játékos fejében, hogy máshol folytatja pályafutását, annyira bizonytalannak éreztük a savonai jövőt, anynyira nem éreztük jól magunkat.

– Hogy jöttek ki a gólvágó Sapiccsal?
– Fantasztikus képességű játékos, aki, ha csak kicsivel jobban alárendeli magát a csapatnak, ha nem akar mindenáron a világ közepe lenni, ha jobban tiszteli a társait, akkor még erősebbek lettünk volna.
– Miként értékeli a savonai két idényt?
– Az első remekül sikerült, hiszen bajnokságot és LEN-kupát nyertünk, nem jöttek ki azok a negatívumok, amelyek a második évet megmérgezték. Vagyis egy szuper és egy felejthető szezont zártam Savonában, az idén nem érdemeltük volna meg, hogy bármit is nyerjünk.

– Ezen még biztosan elfilozofálgat, de immár új cél lebeg a szemek előtt: június tizenharmadikán kezdődik a Világkupa.
– Sokat gondoltam rá, már csak azért is, mert Magyarország rendezi. Aki 2001-ben játszott a budapesti Európa-banokságon, és megérezte, milyen rossz itthon veszíteni, az azért várja, akinek pedig az első hazai világversenye lesz, abban azért ég a tűz. Spannol mint minden új feladat. ---- M ---- M